Cukormázas boldogság Sofia Coppola rendezésében

Ismét szakdolgozat csütörtök, Prada után egy kis Dior, annak is az egyik legfinomabb illata a Miss Dior Cherie. A Sofia Coppola rendezte kisfilm és elemzés a folytatásban.

3.4 Dior video elemzése

            Az elegáns nőiesség szimbóluma a Dior. A márka kampányainak szerepői is mindig egyfajta nőtípust személyesítenek meg. Az egyszereplős reklámok a nőre fókuszálnak, akit megcélozni kívánnak és a kifejezés minden eszközével a stílusjegyeire igyekeznek kihegyezni a kampányokat. A Dior házat képviselte már Monica Belucci, Charlize Theron vagy Eva Green, akik szintén a filmszakma elismert nőikonjai.

A Dior háztól választott reklám szereplője ugyan nem filmes érdekeltségű, hanem a fehéroroszországi származású modell Maryna Linchuk. A Miss Dior Chérie, a divatház 2009-ben kiadott parfümjéhez azonban Sofia Coppola rendezett reklámfilmet.

A kevesebb mint egy perces video a fiatal lány egy párizsi napjának részleteit mutatja be különösebb összefüggés vagy történet nélkül. A Szajna partról az édességes boltban, egy ruhapróbán, a parkban, egy hotelszobában, Párizs kis utcáin találjuk magunkat gyors váltásokban, aminek ritmusához jól passzol a játékos zene: Moi Je Joue, Brigitte Bardot hangjával. A parfümhöz hasonlatos rózsaszín színvilág jellemző az egész képvilágra. A meseszerű idillben többször feltűnik az illatos üvegcse, alkalmanként az enteriőrbe beépítve. Ha ez nem lenne elég illatos virágok, színes, édes sütemények és szálló lufik teljesítik ki a harmóniát, miután egy csók is elcsattan. A video végén pedig egy maroknyi luftballonnal emelkedik a lány Párizs fölé, miközben rózsaszín szalagokból betűket formálva jelenik meg az új illat neve. Ez a kép egyébként a parfümhöz kapcsolódó egyik reklámfotó is, egy dekoratívabb Dior ruhával kombinálva.

Részleteire felboncolva szembetűnően soknak tűnik ez a boldog egyensúly, mégis én úgy gondolom egy nagyon hatásos, de egyben szeretnivaló reklámról van szó. Megteremti a hangulatot, az illúziót egy olyan korosztálynak, ami az illathoz passzol. Fiatalos, lendületes, játékos. Ezzel viszont egy új közönséget céloz meg, mivel a Dior korábbi kampányaival egy érett, de szenvedélyes nőtípushoz szólt.

A reklám belekóstol a divatkollekció egyes darabjaiba. A hagyományos szabású, Christian Dior féle konszolidált vonalat képviselő rózsaszín ruha a reklám központi darabja, ami illik a lány karakteréhez. A ruhapróbás képkockánál azonban feltűnik egy ennél sokkal lélegzetelállítóbb darab, egy pink estélyi, ami kizökkent minket abból az érzésből, hogy a nőalak bájos, de túl gyermeki.

A cukormázas képeknek azonban pont annyi időt szántak, hogy belopják magukat a gondolatunkba, megszeressük, de nem csömörölünk meg a látványtól.

Kinek ne lenne kedvére az az életérzés, amit a video közvetít és amit ettől kezdve az illathoz kapcsolunk. Nyári szabadság, fiatalos felhőtlen gondtalanság a luxussal karöltve.

A Miss Dior Cherie illat új arca Natalie Portman, aki ugyan még nagyobb népszerűséget hozhat az új parfümnek, én mégsem tudom összhangba hozni azzal a karakterrel és életstílussal, amit a 2009-es reklámfilmben látunk.

Az alkotás színterei

Az érdekelt, hogy vajon nagy (és kis) művészek, milyen környezetben dolgoznak. Milyen feltételek és körülmények szükségesek a munkák megszületéséhez. 

Előttem persze mindig azok a képek derengenek ilyenkor, amikor Picasso zsúfolt műtermében koncentrál. Nyilván nem vagyok egy Picasso, sőt alapvetően elég gyorsan elég nagy rendetlenséget vagyok képes csinálni magam körül, de ha dolgozom, akkor a fejemben lévő káosznak üres fizikai tér kell, olyannyira, hogy mikor a diplomamunkámat készítettem, az összes könyv kikerült a szobámból a nappaliba, mert úgy éreztem, hogy a bennük lévő túl sok mondat zavarja az összpontosítást.

Az eredeti terv tehát alkotó folyamatok színterének felkeresése lett volna a világhálón, ehelyett találtam egy cikket 2012 HSBC Prize for Photography díjas Leonora Hamill, milániói és londoni székhelyű fotográfussal, aki miközben a világot járta fotókat készített művészek (művészek nélküli) studiójáról. Nos, ha a kezdetek kezdetén üres is volt a műhely, az alkotás folyamata mindig káosszal jár. Az Art in Progress című projekt néhány fotója a folytatásban. 

Bombay

Havanna

Santiniketan

Krakkó

Párizs

Baroda

Varsó

Carrara

Varsó

Hanoi

Krakkó

Varsó

Havanna

Krakkó

Saigon

Visszatekintés: Prada Tavasz 2010-ben

3.3 Prada video elemzése

            A Prada kisvideok sokaságával rendelkezik különböző kísérletekben. A repertoár korántsem annyira fűzhető fel egy hangulatra, mint például a Chanel esetében. 2008-ban megjelent Trembled Blossoms címen futó animációs kisfilm, ami egy egészen újfajta felfogását képviselte a reklámozásnak. De azóta találkozhattunk már Daria Werboy közreműködésével készült klasszikusabb hangulattal, vagy egészen egyszerű parfümreklámmal is Lara Stone kíséretében. Nem is beszélve a 2009-es L’Eau Ambrée illat képileg szép, bár nem éppen tartalmas reklámjáról.

A tartalmas videók tekintetében egyébként sem bővelkedik a márka, a 2010 őszi/ téli férfiviselet kampányaként készült, First Spring című kisfilm viszont egy gyönyörű kivétel. A kortárs kínai filmrendező, Yang Fudong rendezésében készült kilenc perces kisvideo kétségkívül művészeti alkotás. 

A fekete-fehér film semmilyen tekintetben nem klasszikus. Címe First Spring, ami kínai szempontból szimbólikus értékű, hiszen úgy tartják az év termése a tavaszi kezdéstől függ. A Sanghaiban játszódó történet két szálon halad, amely összeér. Egyrészről két európai férfi álomszerű látogatását meséli el a kínai városban. Másrészt feltűnik egy kínai pár is, akik látszólag Európából tértek haza abba a városba, ahol megállt az idő. Mindkét látogató fél sétája során találkozik helyiekkel, különböző korú és társadalmi rétegű emberekkel, akik szokott dolgaikat végzik az idő lassú folyásában. Az utolsó jelenetekben már egy szobában ülnek és egy asztalnál esznek az utazók. Az egész történet során egy szó sem hangzik el. A kissé tragikus érzést keltő zene alatt a jelenetekben meglepő szürreális képek bontják meg időnként a cselekményt: fekete esernyőkkel az ég felé szálló és a villanypóznákon egyensúlyozó férfiak.

A film a keleti rendezésekre jellemző lassú, hosszú jelenetekkel teletűzdelt. Azonban filmes szempontból nem, viszont vizuális szempontból érdekelt vagyok elemezni a videot. Képileg szemet gyönyörködtető, letisztult munkáról van szó. Stylingban ugyanennyire jellemező az összhang, különösképp, hogy a Prada ruhák a kínai népviselettel olyan nagyszerűen vannak egy képbe emelve, hogy érzékeltetik ugyan a kultúrális különbséget, de mégsem arra fókuszálunk. Ebben nyilván nagy szerepe van annak is, hogy nem színes filmről beszélünk. A monumentális üres és szürke épületek és utcák nyomasztó látványát ellensúlyozzák a részletgazdag, finom jelenetek, amelyek egy-egy ruha és szobabelső elemeire koncentrálnak. Az egész igazán lágy és finom, mégsem mondanám, hogy a Prada kollekció darabjai megragadták volna a figyelmem. Milyen vonatkozásban tölti be így a reklám funkcióját? Nem gondolom, hogy ez a film a nagyközönségnek szánt népszerűsítő kampány lenne. Sokkal inkább ahhoz az értelmiségi szűk réteghez, akik a Prada vásárlóközönségének egy részét képezik, és akiknek a kezdetektől fogva szólt a márka. Az utazó elit. Másik célzott közönség a keleti vásárlók, akik mint tudjuk igen jelentős hányadát alkotják a nagy európai márkák vevőkörének.

Tovább szűkíti a kört, hogy a férfi kollekció reklámozásáról van szó, ami ugyan szintén erős bázisa a márkának, mégis tudjuk egy sokkal kisebb vásárló réteget érint. Szintén lényeges kérdés, hogy a brandnek nem is állt szándékában mindenkihez és minden csatornán eljuttatni az új kampányvideot. Kezdetekben kizárólag a Prada honlapján volt elérhető, online formában.

A Prada szerintem igencsak igyekszik kielégíteni a potenciális vevők minden igényét. Hiszen a triviálisan egyszerű, könnyen eladható reklámok és az egy-egy magas színvonalú kampányvideo között mindenki megtalálhatja, amit magához legközelebb érez. Ugyanakkor fenntartja magáról azt a képet, amely kollekcióira is oly jellemző, ez pedig az állandó kísérletezés és játékosság.

The Night Train

Megint eltelt egy hét, újra csütörtök. Egy kis nosztalgia mára, ezúttal a Chanel híres, 2009-ben Audrey Tautou-val készített Éjszakai vonat című divatvideójárül olvashattok, jövőhéten pedig a Prada First Pring című rendhagyó kisfilmjével várlak titeket!

3.2 Chanel video elemzése

            A Chanel divatház a kezdetek óta jelen van a filmes szakmában és valamilyen formában mindig kapcsolódik ahhoz. Világhírű illatának, a Chanel No. 5-nak arcai is mindig olyan neves színésznők voltak, mint Marilyn Monroe, Catherine Deneuve, Nicole Kidman, Keira Knightly, Audrey Tautou, hogy csak néhányat említsek.

Én is egy, a híres  parfümhöz kapcsolódó videot választottam elemzésem tárgyanak. Egyrészről azt hiszem a márkához tartozó kisfilmek legtöbbje a parfümhöz kötődik. Valószínűleg ok-okozati viszonyban áll ez azzal, hogy -állíthatom talán- a Chanel No.5 a világ legismertebb és legkeresettebb illata. Másrészről pedig példásan egy olyan munkáról van szó, melyben a filmes szakma egyéniségei nélkül nem jöhetett volna létre egy ilyen profi alkotás.

A 2009. május 5-én debütáló Chanel reklámfilm főszereplőjére Audrey Tautou mellett döntöttek. A francia színésznőre nem véletlen esett a választás, hiszen nem sokkal azelőtt mutatták be Coco Chanel életéről szóló filmet, melynek főszereplője úgyszint Audrey volt. Ilyen tekintetben talán, úgy is felfoghatjuk, mint marketing fogást.

Szintén a filmes szakmából ismert a francia rendező, Jean Pierre Jeunet, aki nem első ízben dolgozott együtt a színésznővel.

Három hetes munka eredményeképp született meg a ,,Train de Nuit” az Éjszakai vonat című alkotás. A kisfilm hosszabb verziója közel két és fél perces, a rövidebb pedig egy egy perces változat.

Chanel No.5 Audrey Tautou-val

Audrey felugrik a párizsi pályaudvarról éppen kigördülő Orient Expressre, így indul a történet. Első benyomásra egy régi korok hangulatát idéző, klasszikus történet várható. A színésznő letisztult bordó blúza, magas derekú, A-vonalú szürke szoknyája és a régi filmeket idéző, elengedhetetlen kalauz sípszó erre enged következtetni. A könnyed nyári reggelből gyors váltással már a kora este hangulatába kerülünk, abba a vagonba, ahol a történet folytatódik. A szerelmi szálat előrevetítő férfi megjelenik. Mindkét szereplő öltözete letisztult eleganciát képvisel. A férfi egész teste fedett, míg a színésznő ruhája a váll, dekoltázs, nyak részét teljesen meztelenül hagyva utal az illatra. A képkockák során egyre egyértelműbb az az arany ragyogású színtónus, mely azt az érzetet kelti, mintha a parfüm fátyolán kersztül látnánk. Ez az érzés a történet végéig fennmarad, különösen az éjszakai jelenetek tekintetében. A színek és a testkommunikáció nagyon erősen érzékelteti a parfüm jelenlétét. Legdirektebb, de talán a legszebb jelenete a filmnek, amikor a hálóba bevilágító hold fénye a parfümös üveg nagyított árnyát a falra veti. A férfi és a nő találkozása is illúzió szerű. Romantikus, de be nem teljesülő.

A video harmadik, és egyben utolsó periódusa Isztambulban játszódik. Festői szépségű képek váltják egymást. A kezdő szakaszhoz hasonlóan kicsit élénkebb, de természetes színekkel és fényekkel. A történet visszaér a kiinduló pontjára, egy pályaudvarra, ahol a szerelmi szál beteljesül. Az utolsó képkockán Audrey Tautou klasszikus szabású, fekete ruhájában olvad bele a Chanel emblémába.

   

A kisfilm remekül felépített és kivitelezett. A kiindulópont, az utazás és a szerelmi szál elvéthetetlen és mondhatni egyszerű fogás, hiszen könnyen értelmezhető és kezelhető, mindenkire vonatkozik. A video bravúrja szerintem az alkotás technikájában nyilvánul meg. A képek tisztasága, a fény effektusok, a kamera állások kölcsönöznek egy olyan egyedi hangulatot, ami vonzza a tekintetet. Minél többször és alaposabban néztem meg a videot, annál több apró tökéletes részletre lettem figyelmes. Képi világban egy nagyon összehangolt munkáról van szó. Ilyen értelemben művészi (talán filmművészi) alkotásról beszélünk. Másik megközelítésből viszont ugyanannyira reklámfogásról is. Időtartamához képest egy elég nagy költségvetésű munka, ami meg kell, hogy térüljön. A márkanév már eleve feltételezi a figyelmet, de nem lehet véletlen, hogy egy híres színésznő és egy ismert rendező is helyet kapott a munkában. Minél több az ilyen stabil pont, annál biztosabbak lehetünk a reklám sikerében.

A video tökéletesen átadja azt az életérzést, mellyel a potenciális vásárlók azonosulhatnak. Luxus elegancia és kifinomult ízlés. Ezzel meg is határozta azt a vásárló közönséget, akihez szólni kíván.

Azt gondolom a Chanel divatház eszméjében hű maradt a kezdetekhez, Karl Lagerfeld és csapata pedig olyan kombinációját alkalmazza az üzletnek és a művészetnek, ami tökéletesen működik.

Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

Ragyogó napsütés és a tavasz illata a levegőben. Kávé mellé, nyitott ablaknál folytatódik az olvasgatós, gondolkodós csütörtök a divatvideók kapcsán.

3.Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

3.1 Indoklás az adott kisvideók kiválasztására és az elemzés szempontjára

Az előző fejezetben kitértem arra, hogy miért a három nagy divatházra esett a választásom, ebben a fejezetben pedig a brandekhez tartozó kisvideókról lesz szó.

A mára hatalmas presztizzsel bíró divatházak jól bevált módszerei a kampányfotók, illetve a különböző magazinokban megjelent divatanyagok. Ezen azonban túllépni látszik a divatvideó, mely összetett élményvilágot biztosít, így könnyebben és hatásossabban közvetíti a vásárlói felé a márka arculatát. A potenciális vásárló egy olyan többszörös élményhez jut a kisfilm által, mellyel ha azonosulni tud, részévé szeretne válni. Ha pedig meg is veszi a brand termékét, úgy érzi hozzájutott egy életstílushoz, életérzéshez, amelyre vágyott.

Részlet a Chanel No.5 parfüm Audrey Tautouval forgatott kisfilmjéből, amiről a jövőheti fejezetben szó lesz

Néhány gondolat azonban szükséges ahhoz, hogy tisztázzam miképpen is kapcsolódik a filmművészet a divathoz. A filmművészet nem csak művészeti céllal működik, a kezdetek óta kereskedelmi cikké lett. Mára hatalmas iparágnak minősül, mely köré órási marketing és piac épül. Kezdetben a filmgyártásnak lett piaca, mely összekapcsolódott az eladással, vetítéssel és az ezek köré alakult ipari és szórakoztató intézményekkel. A gyakorlott filmgyártók gyorsan túlléptek a film azon funkcióján, hogy szórakoztat és informál. Mindemelett hipnotikus hatással is bír, mivel az emberek nagyobb része vizuális úton rögzíti az információk többségét. Ezáltal komoly utat törhettek a filmfogyasztók gondolataiba. Ennek egy nagyon érdekes pszichológiai kérdéskörét lehetne megjelölni, hogy a nagy alkotók a filmiparban hogyan is formálták az emberek tudatát, alakítottak ki stílusokat, teremtettek szubkultúrákat. Az én dolgozatom következő része azonban azt taglalja, hogy a film, mint művészeti iparág, hogyan folyt össze a divatművészettel és a piaccal karöltve hogyan hat a fogyasztói társadalomra.

Mondhatjuk, hogy az egyes filmes eseményekkel egybekötött gálák filmek vonatkozása nem jelentősebb, mint egyéb vonatkozásai, például a filmcsillagok ún. ,,vörösszőnyeges” öltözéke. A film és a divat kezdetektől fogva meghatározzák egymást. A legjelentősebb filmalkotásoknak mindig legalább akkora a trendteremtő szerepe, mint a gondolatformáló ereje. Ez pedig az jelenti, hogy a társadalom majdhogy minden rétege érdekelt általa, ugyanis aki a film tartalmi erejében hisz, nem kerülheti el, hogy a képi világ vizuálissan is megérintse. Azok viszont, akik a látványért, a hatásért néznek filmeket, meg kell, hogy bírkozzanak a több-kevesebb mondandóval is. Ebből a közvetítő eszközből az első igazi profitot a reklámfilmek csinálták, bár ebben a műfajban az öltözködéskultúra nem bír mindig kitüntetett jelentőséggel. A film és a divat érdekes szimbiózisát a divatvideók használják ki legerőteljesebben.

Mint tudjuk a kollekciók látványosabb részei a ruhák, mégis a bevételek nagyobb része a kiegészítőkből származik. Ennek megfelelően a divatvideok nagyobb része is a márkához tartozó kellékekről, kozmetikai szerekről szól.

A divatvideok többsége egy életérzést közvetít, nyilván célja az adott brandhez tartozó gondolati és érzelmi asszociációkat erősíteni a célközönség számára. Ha azonban tudatos ezeknek az asszociációknak a kialakítása, akkor reklám alapú fashion videokrol kell beszélnünk. A reklám alapú divatvideózás sajátossága viszont, hogy az üzenet minden esetben látványában olyan művészien van csomagolva, hogy a befogadó számára előbb tűnik művészeti alkotásnak, mint kódolt kampánynak. Könnyelmű lenne azonban azt gondolni, hogy a teljesség igényével készült videok alapja ne a modern kampánytervezés lenne. Már csak azért is, mert a kampányok a társadalmi szintű érvényesülés formái és tervezett koncepció a bázisuk. A modern kampánytervezés három kérdéskörön alapul: 1. Ki vagy? (ebben az estben ki/mi a márka), 2. Milyen a közönség? 3.) Mire pályázol? Az alábbi kérdéseket részben megválaszoltnak tekintem az előző fejezet által, így a következő fashion videok elemzésének szempontjai: az adott kollekció vagy kiegészítő, a videó styling, történet, hangulat-képvilág és az előbbi kérdések teljesülése.

Christina Ledang gumiruhái...és szépek

Christina Ledang sokszor egy olyan anyagot használ ruhái és kiegészítői elkészítéséhez, ami egyébként még gondolatban sem kellemes a bőrhöz érintve. Ez az anyag pedig a gumi, ami a fotókon inkább a pamut  finomságának érzését kelti. Kíváncsi vagyok, hogy élőben is ilyen szép-e. A fotókon biztosan!