Posztmodernizmus Londonban

London számos nevezetessége közül a Victoria & Albert Museum, abba a kategóriába tartozik, ami ugyan turistacsalogató, ám tényleges kultúrális értékkel bír. Nem is akármilyennel, hiszen a 19.század közepén épült, Victoria királynőről és férjéről elnevezett intézmény a világ egyik legnagyobb állandó gyűjteményét foglalja magába (mindig ingyenesen látogatható!) , ami periódusonként ideiglenes kiállításokkal bővül. A világ minden tájáról megtekinthető iparművészeti alkotások közül, személyes kedvencem az ékszergyűjtemény, de csodaszép öltözékek, bútorok, szobrok, fotók, kerámiák, üvegalkotások stb. kísérnek végig az épületen. A londoni miliőnek hűen azonban, a múzeum állandó mozgásban van, hiszen az elmúlt korok tárlatait ügyesen ötvözi kortárs művészetekkel és kreatív, interaktív megmozdulásokkal, mindezt a legmodernebb technikák segítségével.

Most is egy ilyennel rukkolt elő a szervezőbizottság, hogy Postmodern, Style and Subversion 1970-1990 címen, a művészet és design történetének egyik legvitatottabb időszakát mutassa be. A kiállítást számos esemény kíséri: előadások a posztmodern építészetről és filmművészetről, az olasz divatfőváros, Milánó szerepéről, beszélgetés a posztmodern megannyi jelentéséről és persze a kor divatja is külön hangsúlyt kapott a repertoárban. Annak ellenére, hogy a 20.század végének művészete számomra nem a legkedvesebb a kultúratörténetben, mindenkinek csak ajánlani tudom a kiállítást, ugyanis nagyon izgalmas és jól szervezett tárlatnak tűnik.

Akik nem akarnak lemaradni, katt ide: http://www.vam.ac.uk/

Szépen ketyeg

Belső terek, enteriőrök hangulatát az apró tárgyak egészen képesek megváltoztatni, amellett, hogy rengeteget elárulnak tulajdonosaikról. Nálam sarkalatos pont a falióra. Őszintén szólva, nagyon kevés helyen látok olyan vekkert, ami nemcsak mutatós, de passzol is a térhez, amelybe beleillesztették.

Összeszedtem néhány időmérőt, ami miatt még egy kis szobaátalakításra is képes lennék!

Remélem nem felejtettétek el az óraátállítást :)

Barbero Design

www.mintshop.co.uk

(szuper website, érdemes megnézni)

www.alessandrobusana.it

www.alvinaronson.com

www.urbanoutfitters.com

www.urbanoutfitters.com

www.heals.co.uk

 Heal's

Heal's

Heal's

Heal's

Heal's

www.flickr.com

www.etsy.com

Hétvégére

Megnyílt az Art Market, azaz Magyarország közép-kelet-európai kortárs képzőművészeti kiállítása és vására. Az esemény a művészek, műértők és műgyűjtők mellett a laikusoknak is kedvez. Akik rendszeresen követik a kortárs művészetet, azoknak a művészeti piac inkább inspiráció és útmutató, hogy hová érdemes elmenni a következő szabad délutánokon, esetleg melyik galériákat lehet célba venni, ha környező országokba utazik az ember. Akiket viszont kevésbé mozgatnak az aktuális művészet szereplői, azok itt tömörített információt kaphatnak a témában.

A galériánként felállított kis pavilonokban képviseltetik magukat és művészeiket a résztvevők, egyfajta labirintus rendszert alkotva a Millenáris B épületének tágas csarnokában.

Már a bejáratnál található három színes Lenin mellszobor igen impozáns, de Keith Haring bronz oltárának a közelében magyar divattervezők egy-egy darabja is bemutatkozik. Persze a repertoár ennél sokrétűbb, tehát érdemes megnézni.

Ami külön tetszik, hogy az Art Market honlapja (www.artmarketbudapest.hu) magyar és angol nyelven is részletes és áttekinthető, az esemény ingyenes ArtGuideEast szóróanyaga pedig igényes formában rendszerezi a résztvevő galériákat és intézményeket.

 

 

A ruha alatt

Egy fotózás stylingjának apropóján kezdtem el fehérneműk után keresgélni az interneten. Találtam néhány oldalt, ahol a designer gyöngyszemek mellett a website-ok is szuperek!

A Triumph tervezői versenyen felbuzdulva, remélem hamarosan itthon is lesz valaki, aki rendszeresen tervez különleges kollekciókat!

http://www.thelakeandstars.com/

http://opheliafancy.com/

http://www.chantalthomass.fr

http://www.fifichachnil.com/

,,Megelevenedő divatanyag"

Már a napokban szót ejtettem a divatvideo fesztiválról és most is visszakanyarodnék, hiszen még van ez az a tarsolyomban. Az idei fesztivál november 18-25. között kerül megrendezésre. Mindössze 5 nap maradt a lelkes ambíciózusoknak, hogy POWER POWER POWER témában valami kiemelkedőt alkossanak.

Kedvcsinálónak egy interjú:  az első Fashion Video Festival győztese, Móró Máté osztotta meg tapasztalatait a tavalyi eseményről.

Hogyan definiálnád a fashion videot? Mi különbözteti meg számodra egy művész kisfilmtől?

Számomra a fashion video egy új irány divatanyagok megvalósítására, sokkal több kreatív lehetőséggel, mint az állóképes editorialokban. Annyiban mindenképp különbözik a short filmektől, hogy a fő hangsúly általában a ruha bemutatásán van, illetve a tartalom kapcsolódik az adott tervező ruháihoz. Bár szerintem a fashion video a ,,művész kisfilm” egyik kategóriája, alfaja.

Milyen koncepció alapján építetted fel a kisfilmed?

Az alapötletet Varga Noémi találta ki, aztán közösen felépítettük a videot.

Végleges koncepció a pályázatra benyújtott jelentkezés alapján:

Mint hogy a divatvideó egy relatív új műfaj, magunk részéről inkább egy megelevenedő divatanyagként tekintettük rá, semmint formai illetve technikai módszerre. Elsődleges célunk és koncepciónk ellentétpárok vizuális ábrázolása volt, egy férfi és nő történetébe ágyazva. Mivel azonban ezt a témát elég sokszor feldolgozták már, ezért úgy gondoltuk, hogy az attribútumokat felcseréljük, ezzel többek közt reflektálva arra, ahogy társadalmunkban is fokozatosan átalakulnak és közelítenek egymáshoz a hagyományos női és férfi szerepek. Így választásunk egy rövid hajú, maszkulinabb lányra és egy hosszú hajú femininebb fiúra esett. Ezt a stylingban is igyekeztünk visszaadni, a nőt független, domináns, már-már agresszív összhatást keltő ruhákba öltöztettük, míg a férfi sokkal egyszerűbb, szinte hétköznapi öltözetben van. Az utolsó szettnél ehhez a gondolatmenethez igazodva pedig a fiúra került a tradicionális fehér menyasszonyi maszk, míg a lányra a csadorok világát idéző fekete, ami szintén erős kontrasztban áll kihívó öltözékével. A történeti síkot illetve a helyszínt igyekeztünk minimálisra venni, a studio helyett ami túl steril lett volna végül a budaörsi Kopaszhegyre esett a választásunk. Ezzel hangsúlyozva a megjelenített ellentétet az urbánus ruhák és a természetközeli lokáció között, amely még élesebbé válik a kifeszített videószalagok mesterséges jellege miatt. Emellett a szalagok egyfajta átkötő funkciót is betöltenek(fogyatkozik számuk, illetve textúrájuk hasonlatos a fiú modell hajához). Az ellentétpárok mindenhol átszövik a kepi világot, a lányt füvesebb területeken vettük fel, a fiú sziklahelyszíneihez képest, ezzel némileg visszautalva a hagyományos szimbolikára. Találkozásuk olyan ponton történik, ahol mindkét elem jelen van. A vizualitás mellett másodrangú a történet, bár a koncepciót mindenképp férfi és nő kapcsolatába akartuk belehelyezni, ám igyekeztünk nem túl direct megoldásokat alkalmazni, így a videó záróképe is inkább elbizonytalanítja a nézőt abban, hogy valóban egymásra találtak-e. A témához hűen inkább a ruhákra helyeztük a hangsúlyt, amik így az ellentétek elsődleges médiumaivá váltak.

Milyen komponensekre volt szükség ahhoz, hogy a video a végleges formájában megszülessen?

Mindenképpen egy nagyon jó csapatra, az együttműködésünk nélkül nem készülhetett volna el a video.

Az alapötlet Varga Noémitől származik, ez alapján kezdtünk el dolgozni anyagon. Ő állította össze a stylingot is, Ráday Péter vágta a videot, Nagy Dorottya készítette a modellek sminkjét, a két modell Vajda Lidi és Parisz Arakhnei voltak. Szerintem ez nagy szerepet játszott a video sikerében.

A munka fontos részét képezte az előre tervezés. A forgatást nagyon sok ötletelés ‐ szervezés előzte meg.

Szerinted hol húzódik a határ a professzió és az amatőr munka között?

Ez nagyon nehezen meghatározható és egy kicsit szubjekív is. A profi produktum mindenképp jól szervezett, igényes kivitelezésű. Fontos, hogy minden részlet jól kidolgozott legyen.

Szerintem ha az ember leül és megnéz például egy fashion videot, sok dologból kiderül, hogy milyen minőségű a munka.

Mit gondolsz, tudtál a jövődre vonatkozóan profitálni abból, hogy megnyerted a Fashion Video Fesivalt?

Mindenképpen tudtam, hatalmas élményt jelentett a fesztivál. Rengeteg dolgot tanultam és tapasztaltam. Emellett a fődíj arra inspirált minket, hogy komolyabban elkezdjünk video anyagok megvalósításával foglalkozni. Remélem ez a jövőben is így lesz, és a feszivál díja jó ugródeszkaként szolgál.

Milyen tendenciát látsz a magyar versenyvideok alapján?

Nagyon sok jó anyagot láttam a screeningeken, sok pozitív benyomás ért ezen a területen. Úgy gondolom, az idei fesztiválon még több kiemelkedő munkát láthatunk majd. Szóval abszolút pozitív a véleményem ezzel kapcsolatban.

Hogyan értékeled azokat nemzetközi viszonylatban?

Az igazán jó alkotások megállják a helyüket a külföldi videók között is. Ami sajnos ezen a területen is érezhető, az a videóra szánt pénz hiánya. Kint sokkal több pénzből készülnek ilyen videók, és ez nem egy esetben erősen látszik is. Bár szerintem nem a pénz az elsődleges feltétele egy jó videó elkészítésének.

Első benyomás

A napokban a felhozatalt böngésztem az egyik nagy könyvesboltban, sőt megnéztem a sikerlistás könyveket is. Ritkán teszek ilyet. Sajnos vagy nem sajnos, van egyfajta kultúrsznob oldalam, ami helyből elutasítja a bestseller könyveket (természetesen tisztelet a kivételnek). Persze nem vagyok irodalmár, csak szeretem a SZÉPirodalmat, vagy legalább is az okosat. Szóval miközben ekképp jártam el, megint megállapítottam, hogy még mindig nem keltik fel az érdeklődésemet, sem tartalmukkal, sem pedig küllemükkel. Tovább nézelődtem, hátha találok valami logikai összefüggést a témákat illetően vagy legalább egy-két szép borítót. Ami megragadt bennem, hogy feltűnően sok könyv foglalkozik a kreatív emberek és a kreativitás kérdéskörével, ami talán azzal a nagy hullámmal kapcsolódik össze, ami a designt is próbálja természetes résztvevőként integrálni hétköznapjainkba és remélhetőleg mihamarabb a könyvespolcokra is. Biztatásképp gyűjtöttem néhány magyar kiadású könyvet, amit a borítója miatt legalább egyszer leemelek a könyvesboltban.

Bazarak

Ezek az én opcióim arra, hogyan lehetne bazároldalakat készíteni a sokszor unalmas felületek helyett. Félreértés ne essék, tudom, hogy nincs könnyű dolga a stylistoknak, amikor határozott instrukciókat kapnak. Meg persze nincs is mindenkinek humorérzéke. Főleg, amikor vásárlásról vagy öltözködésről van szó. Nekem sem mindig.

Így szólt tavaly a FVF

Hamarosan újra Fashion Video Festival, kishazánkban második alkalommal. Gondoltam, kicsit felelevenítem a tavalyi történéseket, hogy az idei rendezvény után legyen perspektíva, honnan és hová tartunk.

A pályázott videok többsége számomra váratlan felfogásban és értelmezésben mutatta meg, hogy mit jelent általuk a divatvideo fogalma. A kisfilmek jelentős része erősen erotikus tartalmat hordozott, azt is durva megvilágításban. Például Richweisz Péter, Innocence is dripping red című munkája, ami engem határozottan sokkolt (nyilván a célja is ez volt), a tetszésemet azonban egyáltalán nem nyerte el. Többnyire az elsötétült hangulatú, éjszakai, szürreális képi világ volt a jellemző. Meg kell jegyezni azonban, hogy az éppen lecsengő tavalyi fashion week több kollekciója is hozta ezt a fajta hangulatot.

Néhány video erősen reflektált a divatvilág ,,betegségeire”, úgy mint az eltorzult testkép, evési zavarok, felszínesség kérdésköre. Szerencsére azért akadtak olyan munkák is, amik nem feltétlen megbotránkoztatni akartak, hanem a gondolatiság és az esztétika (szerencsés esetben a kettő együtt) is helyet kapott az alkotás során. Például Bolla Szilvia és Botos Dániel munkája vagy a nyertes Móró Máté alkotása.  A pályázatoknak egy kis szelete hordozta csak azt, amit én eleve vártam ettől. Olyan mozgóképek, melyek elsősorban érzékeinkre hatnak, ránk bízzák a gondolat és az érzet kialakítását, megtisztelve a nézőt azzal, hogy lehetőséget ad az önálló véleményformálásra, ahelyett, hogy próbálja letömni a torunkon, azt amit láttatni akar. Ez előbbi hozzáállás azonban sokkal inkább a filmművészeti oldalt erősíti. Miközben azok a képek amelyek kezünkbe adják a megoldást, valószínűleg jobban helyt állnának a piaci porondon. Ezzel nem is lenne önmagában probléma, ha az ezt a megközelítést választó kisfilmek valamit reklámoztak volna. A hazai márkák viszont nemigen képviseltették magukat, egy-két esettől eltekintve.

Végeredményben a díjazás is meglepetéseket hozott számomra, ebben azonban helyet adok az igazságnak, hiszen a tetszés szubjektív.

A fesztivál lebonyolításában már több kivetnivalót találhatunk. Az első estén megrendezésre kerülő bizonyos VIP vetítésnek már az est leforgása után termékeny és pozitív visszhangja volt.  Én azonban a fesztivál második napján csatlakoztam, a ,,köznek” szánt vetítésen vettem részt. A múzeum egy vetítő termében az előadókkal együtt kb. 30 ember ült, érdeklődve az új kezdeményezést iránt. Inkább azoban érdeklődött volna, hiszen technika hiányában a 38 versenyvideoból 28 került levetítésre (azok sem maradéktalanul), a maradék tíz kisfilm el sem indult a vetítőn. A program jeletős részét a technikai próbálkozások tették ki, ami azonban nem csak a filmek lejátszását szakította félbe, de elvette az időt a hátralevő előadásoktól is. Ami azért nagyon sajnálatos, mert izgalmas előadók érdekes előadásaira mindössze 5-10 perc maradt. Gondolok itt például Kathryn Ferguson angol rendezőnő és a zsűri elnökének beszámolójára, vagy Kóti Rékára, aki hazánk fiatal fotós generációjának tagja.

Megítélésem szerint a helyszín választás sem volt a legszerencsésebb, ugyanis a második emeleten lévő eldugott terem pont akkora távolságra volt az épületben található hasznos, érdekes és interaktív helyektől (gondolok itt könyvesbolt, büfé, kiállítóterem..), hogy a technikai szünetekben is a látogató tovább ücsörgött a nem túl kényelmes moziszékekben.

A rendezvény másnap este folytatódott és fejeződött be a Merlinben. A finálénak helyet adó szórakozóhely látványos fényeffektusokkal fogadta a látogatókat, majd tovább invitálta a szűkös, füstös és kivitelezésében is puritán terembe, ahol az ismételt levetítésre majd a díjkiosztásra került sor.

A divatvideozás körülményei, mint problémafelvetés jogosnak látszik, hiszen olyan tekintetben, hogy rutin és anyagi körülmények okán van még mit pótolni. Viszont, úgy gondolom, hogy a technikai és egyéb problémák ellenére nagyon hálásak lehetünk annak a közösségnek, aki megteremtette ezt a rendezvényt. Egyenlőre ha kis létszámban is, de van igény az ilyen jellegű rendezvényekre, de elsősorban művészeti vonatkozásban. Biztató tendencia azonban, hogy ha hazai felfogásban is, de a magyar alkotóknak késztetésük van megmutatni magukat, tehetségük pedig előremutató.

White wagon inspired by artists

Az első érdemi bejegyzés egy fiktív project, amivel az Istituto Europeo di Design ösztöndíjára pályáztam. Az project nyert, de az ösztöndíj nem fedte a teljes tandíjat, ami támogatással együtt is hét számjegyű volt.

Description

My Reused Design project is about a performance and an exhibiton. There is one white wagon, which provides space for the exhibition, meanwhile the train goes from city to city around Europe and stops for few days in the cities. When the wagon starts its way, the interior is all white with some white furniture, frames and place for creating and taking in the new works.  At every destination an invited artist or group adds something and creating the exhibition. The artist’s task is not easy, because they have to improvise, depending on  the previous artists’ work. They have to use the rest of the place in the wagon  for  their creations.  All surfaces can be used in (or on) the wagon. The creative process and the exhibiton is open for the public. If the train arrives at the last railway station, the wagon just joins to another train and continues on its way to the next destination.

The exhibition is different in various ways from the conventional exhibitions.

It is reused, because the wagon used in a new conception and because the exhibition is becoming a new salon at each destination.

 It is unconventional, because the creative process and the look is not planned, contingent and the public can be a part of it.

It is more environmentally-sound, because The creations are transported by trains which run regularly anyway, furthermore the light is provided by the sunshine coming through the windows so electricity consumption is not necessary.

An interesting dialogue start among the nations makes it special.

The performance is unique and unrepeatable.