Amikor először volt FVF

Ugyan már nem aktuális az első Fashion Video Festival-ról írni, hiszen azóta már a második is lezajlott, DE ha a rendezvény kultikussá és hatalmassá növi ki magát, mint az Oscar-gála és a magyar fashion guruk nemzetközileg is ünnepelt tehetségek lesznek, nos akkor jó lesz majd visszanézni miből lett a cserebogár. 

Egyébként sem lenne etikus a szakdolgozati blokk folyamatosságát csak ezért berekeszteni, hiszen akkor lemarana a cseresznye a tejszínhabról.

FELHÍVOM TOVÁBBÁ A KEDVES OLVASÓK FIGYELMÉT, HOGY BIZONYOS MONDATOK MÚLT IDŐBEN ÉRTENDŐEK, HISZEN A DOLGOZAT 2011-BEN ÍRÓDOTT. AKI ÜGYES, ÚGYIS RÁJÖN.

5. Az első magyar Fashion Video Festival

5.1 Létrehozásának körülményei

A Fashion Video Festival létrejötte elsősorban a két főszervező Baksa Zsófi és Abodi Dóra munkáját dícsérék, de természetesen ennél egy jóval több személyes csapatmunkáról van szó. A teljes listát tekintve: Abodi Dóra divattervező és Baksa Zsófi fashion editor, főszervezők és a FVF tulajdonosai. Kommunikációs ügyek: Sonntag Media (Batta Barnabás). Gazdasági ügyek: Szűrszabó Péter, közgazdász. Image: Colorblind (Misetics Mátyás). Művészettörténész, kurátor: Oltai Kata/ Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum. Interaktív installációk: Kiss Bence Ádám. FVF Brand Assistant: Madarász Ildikó. FVF Official Hair Artist: Barsi Balázs. FVF Official Makeup Artist: Kovalik Natasa. A rendezvény a Galmour magazin neve alatt futott.

Nem sokkal a fesztivál megkezdése előtt lehetett először hallani a közelgő eseményről, onnantól kezdve viszont annyira intenzíven, hogy lehetetlen volt nem találkozni vele valamilyen tömegkommunikációs forráson keresztül.

Nagyon izgalmas és minőségi kezdeményezésnek tűnt, hiszen minden megjelenési felület designban egységes és igényes. Saját közösségi oldalán, a facebookon interaktivitást is biztosított, a fesztivál honlapján pedig az alapvető információk mellett egy kedvcsináló kisvideot láthattunk a stáb tagjairól. A honlapról elérhető a kapcsolódó blog is, ami kezdetekben egyéb érdekességeket is közölt. Azért múlt időben, mert a fesztivál lezajlása óta sajnos nem sok új tartalommal bővült.

A FVF honlapja egy jól átlátható, magyarul és angolul is elérhető webside. Részvételi szándék esetén innen lehetett letölteni a jelentkezési lapot is, de máig pontosan megtudhatjuk a szervezők elérhetőségeit, a támogatókat, a fesztivál által kiadott sajtómegjelenéseket és még hírlevélre is felíratkozhatunk.

A fesztivál előtt meghirdetett pályázatra  amatőrök, profik, szakképzettek és képesítés nélküliek is egyaránt pályázahattak. A megmérettetésre szánt 38 alkotást a fesztivál mindhárom napján bemutatták a közönségnek, akik bár csodálhatták, döntési lehetőséget nem kaptak. A zsűri hazai szakmai személyiségekből (Maroy Krisztina/ a Glamour főszerkesztője, Lakatos Márk stylist, Oltai Kata/ Ludwig Múzeum kurátora, Steiner Kristóf/ újságíró, Zanin Éva/ divatkritikus, Martinkó József/ design- és építész kritikus, Fliglauf Benedek/ filmrendező, Pálos Máté/ Prizma filmmagazin főszerkesztője) illetve három külföldi tagból állt (a zsűri elnöke Kathryn Ferguson/ film- és video rendező, Andreas Waldschuetz és AdiaTrischler/ videofilm rendezők), akiknek döntő szavuk volt a bírásálást illetően. Személy szerint nagyon jó ötletnek tartom a külföldi zsűri bevonását a rendezvénybe, ugyanis így elkerülhetővé váltak az olyan esetleges véleményezések, amelyek személyes érdekeltségűek. Tudjuk ugyanis, hogy a divatszakma a világon mindenhol kötelező ismertségeken és szubjektív megítélésen alapul. Nem kevésbé, sőt inkább fokozottan vonatkozik ez kis országunkra, ahol a  kiélezett versenyhelyzet miatt nagyobb súlya van az állásfoglalásnak valaki/ valami ellen és mellett. Az objektív zsűrizés másik nagy előnye, hogy nem ismerik a pályázók szakmai tudását, iskolázottságát, így nem társíthatnak a pályázói névhez egy túl- vagy alulpozícionált képzetet. Pályázói szemszögből nézve tehát egy korrekt versenyen képviselhették az alkotások alkotójukat.

Ráhangolódás a magyar divatvideókra

Ugyan észrevétlenül elszaladt fölöttem a csütörtök és nem töltöttem fel az arra a napra esedékes szakdolgozat fejezetet, de aki látta a KlassDSign új termékeit a KlassDSign Tote Bags-t, az tudja min dolgoztunk az elmúlt héten!

Az elmaradt fejezet pótlására itt a következő részlet, az elmúlt három hét divatvideóinak összegzése és ráhangolódás a dolgozat második felére!

3.5 A három divatvideo

         Szándékosan választottam három nagymultú divatház, de három különböző jellegű reklámfilmet elemzésül. Célom volt vele érzékeltetni, hogy hogyan működnek különböző marketing fogások és hogy ezek mennyire tudatosak, de művésziek is egyben.

A Chanel video, a márka arculatának megfelelően örök darab, soha nem megy ki a divatból. Témája, megközelítése a technikától eltekintve nem számít újnak, nem okoz meglepetést. Mégis pont ez a biztos bázis az, ami miatt ma is letesszük a voksunk a Chanel mellett és ami miatt jól működhet a kisfilm is.

A Pradához tartozó reklámvideo, ennek pontosan az ellentéte. A kortársaknak és egy konkrét rétegnek szánt szűk csatorna. Pont a már bevált márka új ötlete és meglepetése jó kereskedelmi fogás lehet. Ebben az esetben azonban ennél sokkal többről beszélünk. Elsősorban magasszintű művészetről. Ha egy brand viszont ilyen magas művészeti értéket képvisel, újra lehisszük neki, hogy termékei is művészi értékekkel bírnak.

A Dior reklámfilmje viszont az, ami szerintem a legjobb egyensúlyban ötvözi az alkotást a marketinggel. Pörgős, hatásos, emlékezetes. Képviselni az eladni kívánt terméket, ugyanakkor esztétikai értékként és professzionális rövidfilmként is művészeti darab.

4. A divat és a mozgókép kapcsolata magyar vonatkozásban

Adott a hazai divatszakma aktuális állása és adott a hazai filmes ipar. Első nekirugaszkodásra az az általános vélemény, hogy tehetségekben mindkét oldalon bővelkedünk, anyagiakban már kevésbé. Szakterületem révén a divatiparról tudok hitelesebben állást foglalni és úgy gondolom a hazai designerek igen nehéz helyzetben vannak. Nem csak azért, mert nem kapnak megfelelő anyagi támogatást és teret a munkájukhoz, de azért is mert a hazai kultúra és az emberek gondolkodásmódja nem erre van berendezkedve. Amit nem hiányosságnak tekintek, egyszerűen az ország történelme, a volt kommunizmus másfajta értékrendszert és kultúrális szokáskört honosított meg.

Ebben a tekintetben a divatvideozásra visszatérve fontosnak találom leszögezni, hogy a nagy brandeknél említett kisfilmek, videok minden esetben nem kevés költséggel jártak. Ugyanakkor dolgozatom elején a divatvideozást, mint költségkímélő új formát említettem az érvényesülés lehetőségeként. Eközött a két út között keresendő talán a megoldás a költséghatékony, de minőségi munka tekintében.

Én úgy gondolom, hazai kísérletek vannak, de a két szakma még nem találkozott igazán össze akármennyire is ez az új tendencia. Pedig korábbi évekről is vannak ilyen jellegű kísérletek. Hajas Tibor 1976-os Öndivatbemutató című kisfilmjének fő gondolatmenete minden bizonnyal nem az öltözködéskultúrán alapszik, mégis teremt egy asszociációt. Király Tamás divattervező kollaborációi viszont sokkal direktebb módon emelik a divatot egy filmes kontextusba. Korábbi munkái főként werkfilm szerűek, a divatbemutatók, munkálatok és gondolatok fázisait kapcsolja össze zenei aláfestéssel. Legutóbbi kisvideoja, a The Nightmare of the Chanel Costume viszont egy újfajta kísérlet. A közel négy perces video egy fekete ruha transzformációjának mutatja be minden mozzanatát.

Werkfilmek és főleg divatbemutatók dokumentációja a hazai porondon is elérhető, azonban Király Tamáséhoz hasonló, konkrét márkához köthető divatvideok eddig nem voltak jellemzőek. Ami számomra azért is érdekes, mert a lehetőségekhez mérten a hazai divatszakma igyekszik magáról nyomot hagyni. Ehhez azonban úgy gondolom nagyobb aktivitásra és újítási szellemre van szükség, mint azoknak a nemzetközi versenytársaknak, akik helyzetüknél fogva jobban pozícionáltak. A digitális váltás és az internet elterjedése lehetőséget ad erre. Ami fontos is, mivel önmarketing nélkül sajnos (vagy talán sokaknak szerencséjére) lehetetlen versenyképessé tenni bárkit a piacon. Az már alapvető követelménynek számít, hogy minden márkához tartozik legalább két internetes fórum. Egy a  saját webside, egy pedig  valamilyen közösségi oldal. Ezek azok a felületek, amiken a márka első lépésben meghatározza és közvetíti a saját üzenetét, formálhatja saját arculatát, hozzáadhat ahhoz az élményhez, amit magáról alkotni kíván.

Ekkor még nem említettem különböző blogokat és más weboldalakat, amik szintén nagyon fontosak az információ gyors áramlásában, nagy segítséget nyújhatnak egy-egy márka vagy alkotó népszerűsítésében a világ bármely pontján.

A saját weboldalhoz hasonló arculatformáló kommunikáció a kampányfotó is, de ugyanilyen ereje lehetne a kisvideoknak is, ugyanis a divatvideok piaci szerepe mind jobban igazolódni látszik, bár mint új tendencia biztosan tartogat még meglepetéseket. Kérdés azonban, hogy van-e tere egyáltalán egy olyan műfajnak Magyarországon, mely egy stabil divatipart feltételez, illetve mennyire tudja szerepét érvényesíteni ott, ahol a piac korántsem jól működik. 

Ezen igyekezett változtatni valamelyest a 2010. novemberében megrendezett Fashion Video Festival, ami Digital Fashion Week and New Media in Fashion módon definiálta önmagát. A következő fejezetekben a rendezvényről, mint új kezdeményezésről lesz szó. Valamint arról hogyan valósult ez meg az elképzelésekhez és a vártakhoz képest.

The Night Train

Megint eltelt egy hét, újra csütörtök. Egy kis nosztalgia mára, ezúttal a Chanel híres, 2009-ben Audrey Tautou-val készített Éjszakai vonat című divatvideójárül olvashattok, jövőhéten pedig a Prada First Pring című rendhagyó kisfilmjével várlak titeket!

3.2 Chanel video elemzése

            A Chanel divatház a kezdetek óta jelen van a filmes szakmában és valamilyen formában mindig kapcsolódik ahhoz. Világhírű illatának, a Chanel No. 5-nak arcai is mindig olyan neves színésznők voltak, mint Marilyn Monroe, Catherine Deneuve, Nicole Kidman, Keira Knightly, Audrey Tautou, hogy csak néhányat említsek.

Én is egy, a híres  parfümhöz kapcsolódó videot választottam elemzésem tárgyanak. Egyrészről azt hiszem a márkához tartozó kisfilmek legtöbbje a parfümhöz kötődik. Valószínűleg ok-okozati viszonyban áll ez azzal, hogy -állíthatom talán- a Chanel No.5 a világ legismertebb és legkeresettebb illata. Másrészről pedig példásan egy olyan munkáról van szó, melyben a filmes szakma egyéniségei nélkül nem jöhetett volna létre egy ilyen profi alkotás.

A 2009. május 5-én debütáló Chanel reklámfilm főszereplőjére Audrey Tautou mellett döntöttek. A francia színésznőre nem véletlen esett a választás, hiszen nem sokkal azelőtt mutatták be Coco Chanel életéről szóló filmet, melynek főszereplője úgyszint Audrey volt. Ilyen tekintetben talán, úgy is felfoghatjuk, mint marketing fogást.

Szintén a filmes szakmából ismert a francia rendező, Jean Pierre Jeunet, aki nem első ízben dolgozott együtt a színésznővel.

Három hetes munka eredményeképp született meg a ,,Train de Nuit” az Éjszakai vonat című alkotás. A kisfilm hosszabb verziója közel két és fél perces, a rövidebb pedig egy egy perces változat.

Chanel No.5 Audrey Tautou-val

Audrey felugrik a párizsi pályaudvarról éppen kigördülő Orient Expressre, így indul a történet. Első benyomásra egy régi korok hangulatát idéző, klasszikus történet várható. A színésznő letisztult bordó blúza, magas derekú, A-vonalú szürke szoknyája és a régi filmeket idéző, elengedhetetlen kalauz sípszó erre enged következtetni. A könnyed nyári reggelből gyors váltással már a kora este hangulatába kerülünk, abba a vagonba, ahol a történet folytatódik. A szerelmi szálat előrevetítő férfi megjelenik. Mindkét szereplő öltözete letisztult eleganciát képvisel. A férfi egész teste fedett, míg a színésznő ruhája a váll, dekoltázs, nyak részét teljesen meztelenül hagyva utal az illatra. A képkockák során egyre egyértelműbb az az arany ragyogású színtónus, mely azt az érzetet kelti, mintha a parfüm fátyolán kersztül látnánk. Ez az érzés a történet végéig fennmarad, különösen az éjszakai jelenetek tekintetében. A színek és a testkommunikáció nagyon erősen érzékelteti a parfüm jelenlétét. Legdirektebb, de talán a legszebb jelenete a filmnek, amikor a hálóba bevilágító hold fénye a parfümös üveg nagyított árnyát a falra veti. A férfi és a nő találkozása is illúzió szerű. Romantikus, de be nem teljesülő.

A video harmadik, és egyben utolsó periódusa Isztambulban játszódik. Festői szépségű képek váltják egymást. A kezdő szakaszhoz hasonlóan kicsit élénkebb, de természetes színekkel és fényekkel. A történet visszaér a kiinduló pontjára, egy pályaudvarra, ahol a szerelmi szál beteljesül. Az utolsó képkockán Audrey Tautou klasszikus szabású, fekete ruhájában olvad bele a Chanel emblémába.

   

A kisfilm remekül felépített és kivitelezett. A kiindulópont, az utazás és a szerelmi szál elvéthetetlen és mondhatni egyszerű fogás, hiszen könnyen értelmezhető és kezelhető, mindenkire vonatkozik. A video bravúrja szerintem az alkotás technikájában nyilvánul meg. A képek tisztasága, a fény effektusok, a kamera állások kölcsönöznek egy olyan egyedi hangulatot, ami vonzza a tekintetet. Minél többször és alaposabban néztem meg a videot, annál több apró tökéletes részletre lettem figyelmes. Képi világban egy nagyon összehangolt munkáról van szó. Ilyen értelemben művészi (talán filmművészi) alkotásról beszélünk. Másik megközelítésből viszont ugyanannyira reklámfogásról is. Időtartamához képest egy elég nagy költségvetésű munka, ami meg kell, hogy térüljön. A márkanév már eleve feltételezi a figyelmet, de nem lehet véletlen, hogy egy híres színésznő és egy ismert rendező is helyet kapott a munkában. Minél több az ilyen stabil pont, annál biztosabbak lehetünk a reklám sikerében.

A video tökéletesen átadja azt az életérzést, mellyel a potenciális vásárlók azonosulhatnak. Luxus elegancia és kifinomult ízlés. Ezzel meg is határozta azt a vásárló közönséget, akihez szólni kíván.

Azt gondolom a Chanel divatház eszméjében hű maradt a kezdetekhez, Karl Lagerfeld és csapata pedig olyan kombinációját alkalmazza az üzletnek és a művészetnek, ami tökéletesen működik.

Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

Ragyogó napsütés és a tavasz illata a levegőben. Kávé mellé, nyitott ablaknál folytatódik az olvasgatós, gondolkodós csütörtök a divatvideók kapcsán.

3.Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

3.1 Indoklás az adott kisvideók kiválasztására és az elemzés szempontjára

Az előző fejezetben kitértem arra, hogy miért a három nagy divatházra esett a választásom, ebben a fejezetben pedig a brandekhez tartozó kisvideókról lesz szó.

A mára hatalmas presztizzsel bíró divatházak jól bevált módszerei a kampányfotók, illetve a különböző magazinokban megjelent divatanyagok. Ezen azonban túllépni látszik a divatvideó, mely összetett élményvilágot biztosít, így könnyebben és hatásossabban közvetíti a vásárlói felé a márka arculatát. A potenciális vásárló egy olyan többszörös élményhez jut a kisfilm által, mellyel ha azonosulni tud, részévé szeretne válni. Ha pedig meg is veszi a brand termékét, úgy érzi hozzájutott egy életstílushoz, életérzéshez, amelyre vágyott.

Részlet a Chanel No.5 parfüm Audrey Tautouval forgatott kisfilmjéből, amiről a jövőheti fejezetben szó lesz

Néhány gondolat azonban szükséges ahhoz, hogy tisztázzam miképpen is kapcsolódik a filmművészet a divathoz. A filmművészet nem csak művészeti céllal működik, a kezdetek óta kereskedelmi cikké lett. Mára hatalmas iparágnak minősül, mely köré órási marketing és piac épül. Kezdetben a filmgyártásnak lett piaca, mely összekapcsolódott az eladással, vetítéssel és az ezek köré alakult ipari és szórakoztató intézményekkel. A gyakorlott filmgyártók gyorsan túlléptek a film azon funkcióján, hogy szórakoztat és informál. Mindemelett hipnotikus hatással is bír, mivel az emberek nagyobb része vizuális úton rögzíti az információk többségét. Ezáltal komoly utat törhettek a filmfogyasztók gondolataiba. Ennek egy nagyon érdekes pszichológiai kérdéskörét lehetne megjelölni, hogy a nagy alkotók a filmiparban hogyan is formálták az emberek tudatát, alakítottak ki stílusokat, teremtettek szubkultúrákat. Az én dolgozatom következő része azonban azt taglalja, hogy a film, mint művészeti iparág, hogyan folyt össze a divatművészettel és a piaccal karöltve hogyan hat a fogyasztói társadalomra.

Mondhatjuk, hogy az egyes filmes eseményekkel egybekötött gálák filmek vonatkozása nem jelentősebb, mint egyéb vonatkozásai, például a filmcsillagok ún. ,,vörösszőnyeges” öltözéke. A film és a divat kezdetektől fogva meghatározzák egymást. A legjelentősebb filmalkotásoknak mindig legalább akkora a trendteremtő szerepe, mint a gondolatformáló ereje. Ez pedig az jelenti, hogy a társadalom majdhogy minden rétege érdekelt általa, ugyanis aki a film tartalmi erejében hisz, nem kerülheti el, hogy a képi világ vizuálissan is megérintse. Azok viszont, akik a látványért, a hatásért néznek filmeket, meg kell, hogy bírkozzanak a több-kevesebb mondandóval is. Ebből a közvetítő eszközből az első igazi profitot a reklámfilmek csinálták, bár ebben a műfajban az öltözködéskultúra nem bír mindig kitüntetett jelentőséggel. A film és a divat érdekes szimbiózisát a divatvideók használják ki legerőteljesebben.

Mint tudjuk a kollekciók látványosabb részei a ruhák, mégis a bevételek nagyobb része a kiegészítőkből származik. Ennek megfelelően a divatvideok nagyobb része is a márkához tartozó kellékekről, kozmetikai szerekről szól.

A divatvideok többsége egy életérzést közvetít, nyilván célja az adott brandhez tartozó gondolati és érzelmi asszociációkat erősíteni a célközönség számára. Ha azonban tudatos ezeknek az asszociációknak a kialakítása, akkor reklám alapú fashion videokrol kell beszélnünk. A reklám alapú divatvideózás sajátossága viszont, hogy az üzenet minden esetben látványában olyan művészien van csomagolva, hogy a befogadó számára előbb tűnik művészeti alkotásnak, mint kódolt kampánynak. Könnyelmű lenne azonban azt gondolni, hogy a teljesség igényével készült videok alapja ne a modern kampánytervezés lenne. Már csak azért is, mert a kampányok a társadalmi szintű érvényesülés formái és tervezett koncepció a bázisuk. A modern kampánytervezés három kérdéskörön alapul: 1. Ki vagy? (ebben az estben ki/mi a márka), 2. Milyen a közönség? 3.) Mire pályázol? Az alábbi kérdéseket részben megválaszoltnak tekintem az előző fejezet által, így a következő fashion videok elemzésének szempontjai: az adott kollekció vagy kiegészítő, a videó styling, történet, hangulat-képvilág és az előbbi kérdések teljesülése.

A divatházak és ,a Chanel'

A héten szerencsére sokat kellett dolgoznom, így sajnos kicsit elmaradtam a színes, kedves, érdekes designos dolgok felkutatásával. De miután ma is csütörtök, íme a következő fejezet a ,Nemzetközi divatházak kisvideói és az első Fashion Video Festival' című dolgozatomból. Ezúttal a divatházakról!

2.Divatházak

Hogy lássunk konkrét példákat is a működő, nagy brandek új kommuniációjára, három nagy divatház kisivideoját válaszottam elemzésre. A Chanel, Prada és a Dior olyan termékeket fémjeleznek, melyeknek első gondolatra nem is lenne szüksége rendszeres reklámokra, hiszen úgyis mindenki ismeri és becsüli a munkájukat. Ennek ellenére azt láthatjuk, hogy minél nagyobb egy brand, annál több munkát és anyagiakat fektet a promotálásba.

A Chanel, Prada és a Dior komoly múlttal rendelkezik, a legalsó lépcsőfokról nőtték ki magukat a ranglétra tetejére, miközben olyan egyedi stílust alakítottak ki, melyet azonnal a márka nevéhez kapcsolunk. Vitatható, hogy könnyebb-e felépíteni a semmiből egy divatbirodalmat abban az időben, amikor a divatszakma még nem számított luxusiparnak, legalábbis nem a mai vonatkozásban. Vagy egyszerűbb-e ma feltűnni egy olyan piacon, mely ugyan tele van konkurenciával, melyek nem kímélik egymást, mégis rengeteg ember áll a háttérben, hogy művészeti, statégiai és marketingfogásokkal segítsenek ebben.

Az általam választott három divatház fejlődésére is röviden kitérnék, mert véleményem szerint fontos azt látni, hogy a kezdő koncepciót megtartva hogyan idomult a brand az éppen aktuális viszonylatokhoz és hogyan alkalmazták az elmúlt három év új műfaját, a fashion videot.

2.1 Chanel

            A Chanel divatház alapítójának, Coco Chanel életét azt gondolom, nem kell bemutatnom, főként, hogy az elmúlt években több könyv és film is boncolgatta a témát. Ami a dolgozatom szempontjából igazán érdekes, az a stílus, és az egyéb Chanel házhoz kapcsolódó termékek és védjegyek, amiknek köszönhetően ma már luxusnak számít. Illetve a kérdés, hogy hogyan ültethető át mindez a mozgókép világába.

Coco Chanel nevét elsősorban a női öltözék megreformálásával hozzuk kapcsolatba. Az 1900-as évek elején a fűzökbe zárt nőknek nagy felszabadulást jelentett az Chanel által megreformált öltözködés, mely a férfi öltözékek elemeit emelte a női divatba. Nem csak fizikálisan jelentett nagy segítséget a női nem számára, de valószínűleg pszichológiai jelentőséggel is bírt a tartalom, ami a nők személyiségét és szabadságát hangsúlyozta.

Ezt követően megjelent a Chanel No.5 parfüm, örök érvényűen az érett nő aromája, ami azóta is a legkeresettebb illat. Majd következett a szintén Chanel nevéhez köthető ,,kis fekete ruha”, ami máig is minden női ruhatár alapkelléke. Ami pedig igazán a márka védjegyeként ismeretes, az az 1950-es években készült Chanel-kösztümként emlegetett tweed darab[1], ami kényelmes, praktikus, elegáns és mára státusszimbólum is egyben.

Coco Chanel láthatóan olyat alkotott a női öltözködésben, amit nehéz lenne elfelejteni. Azonban ahhoz, hogy a mítosz a mai pompájában ragyog, kellett Karl Lagerfeld és az őt körülvevő nagylétszámú csapat, akik mind kreativitásban, művészetileg és marketinges szempontból is fenntartják az előkelő státuszt.

A kollekciók minden szezonban szépen ötvözik a névadótól öröklött hagyományokat a modern nő igényeivel. Ha a szezonális trendek nem is minden esetben hoznak valami felejthetetlen újdonságot, a minőség az évek múlásával változatlan. Maga Lagerfeld személye is elég impozáns ahhoz, hogy  megragadja a figyelmünket és meg is tesz mindent ezért. A Chanel házon kívül rengeteg munkában benne van a keze, a kötelező partik állandó résztvevője, a tervezés mellett fotózik, valamint megjelenése is  összetéveszthetelen védjegyévé vált. Tehetségét pedig senki nem kérdőjelezi meg, hiszen közel harminc éve a brand művészeti vezetője.

Azon felül, hogy a Chanel állandó megjelenési felületeket kap és vásárol, a márka hivatalos honlapja[2] is rengeteg információval szolgál a kötelező tájékoztatáson kívül.

A webside megnyitásakor rögtön kamerán keresztül láthatjuk a párizsi Cambon 31. szám alatt nyílt első üzletét, néhány képkocka segítségével betekintést is nyerhetünk az enteriőrbe. A kategórikusan szétválasztott menük közül is akármelyikre lépünk, képi vagy videós prezentációkkal találkozunk, megnézhetjük a márka legutóbbi catwalk showját is. Legkellemesebb meglepetés akkor ér bennünket, amikor a Chanel News opciót választva a Chanel saját blogján találjuk magunkat. Azon belül is választhatunk témakörönként, vagy megnézhetjük az arhívumot. A Chanel News nem csak híreket közöl, de szinte minden lépéséről kisvideóval tájékoztat, sok esetben Karl Lagerfeld saját munkáin keresztül.

A Chanel divatház azt gondolom rengeteg munkát fektetett abba, hogy jelenlegi pozícióját felépítse és megtartsa. Ettől még ugyan marketingfogásokról van szó sok tekintetben, de emellett állandóan tájékoztat és nyújt annyit a közönségnek, hogy így marad annyira hiteles.

---

[1] http://www.style.hu/hir/Gabrielle-Coco-Chanel/3847/

[2] www.chanel.com

Témaindoklás-bemelegítés

Csütörtök és ahogy ígértem itt az első rész a Nemzetközi divatházak kisvideói és az első magyar Fashion Video Festival című szakdolgozatomból. Ha tetszik és kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor várlak titeket jövő csütörtökön is. Addig pedig nem eresztem így el a tollam és jövőhétig a szokásos inspirációs képekkel, klassz témákkal és művészekkel várlak titeket a hét többi napján. De nem csak itt, hanem a KlassDSignon is, ahol most Kata északi designtúrájáról olvashattok! Enjoy:) 

Az általam választott téma indoklása

Szakdolgozatom témája a videót, mint munka- és kommunikációs eszközt, kreatív csatornát értelmezi a divatvilágban. Több szempontból is indokoltnak tekintem, hogy erre a tárgykörre esett a választásom. Elsősorban, mint a vizuális kifejezés eszközével gondolkodó és dolgozó személy érzem magamhoz közel a témát, másrészt foglalkoztat az az új média, amely rövid idő alatt drasztikusan változtatott az ingereken, amik az embert érik, magába sűrítve más műfajok sajátosságait. Ez az élmény újraértelmezi és elgondolkodtatja az alkotót és a befogadót is, hosszú távon talán megváltoztatja a művészet élményét. Meg tudunk-e egyáltalán különböztetni művészt és befogadót vagy mindenki egyenlővé válhat az alkotás folyamatában a technika segítségével? Sokan egyértelműen az akadémikus képzés mellett érvelnek, mely szerint a tehetség mellett (időnként helyett) iskolai tanulmányokkal pótolhatók vagy egészíthetők ki a hiányosságok. Mások szerint ha a tehetséghez akarat, kitartás és szorgalom mellett szerencse is párosul, a képzetlen személy is válhat profi szakemberré. Hiszen az egyediség és eredetiség nem köthető korhoz vagy képzési szinthez. Ezzel együtt főként elgondolkodtató, hogy az a műfaj a legnyitottabb terep bárki számára, amely a legszélesebb spektrumon ötvöz és használ olyan érzékletes eszközöket, mint a hang és kép hatásai.

Szintén lényeges kérdés, hogy hogyan hat ez a divatra, mint iparágra és az ehhez kapcsolódó kereskedelemre. Művészeti köntösbe bújtatott reklámokról vagy a reklám stílusjegyeit hordozó művészeti alkotásokról van-e szó.

Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a videózás egyre inkább használt eszköz és jóformán mindenki számára elérhető. A legnagyobb divatházaktól a kezdő tervezőkig élnek a lehetőséggel, népszerűsítik termékeiket és önmagukat. Ezzel arányosan a videok száma csak növekszik és egyre kevésbé alkot konkrétan elhatárolható kategóriákat. A művészi alkotás összefolyik a reklám anyagokkal és egy új rendszert kreál. Az azonban vitatott, hogy milyen létjogultsága van ennek az új kategóriának és megállja-e a helyét, mint külön műfaj vagy csak egy alkategóriáról beszélhetünk a videózás területén.

Dolgozatomban a fent említett kérdésekre keresem a választ a nemzetközi és hazai tendenciák helyzetét figyelembe véve.

Az esszé tartalmának és gondolatiságának alakulásában ösztönző segítséget kaptam konzulensemtől, Rózsavölgyi Adéltól, valamint Zanin Éva, Herczeg Attila és Perlaki Márton felvetései és gondolatai útmutatóul szolgáltak számomra az írás során.

1.Bevezetés

Igen nehéz és felesleges kísérlet lenne konkrét dátumot megnevezni a divatvideó születésének, különösen, hogy a műfaj annyira friss és innovatív, hogy szakirodalmak még nem jegyzik.  Néhány gondolat viszont segítségül szolgál annak megértésében, hogy hogyan vált közkedveltté és a gyakorlatban alkalmazottá a fashion videózás.

Nyilván nem a 2009-es év az, melyben az első ilyen jellegű videókat közzé tették , de ebben az esztendőben helyettesítette először Gareth Pugh élő catwalk showját egy mozgóképes performance és 2009-ben kezdték az élő, online közvetítéseket a divathetekről.

Budapesti látogatása során Katheryn Ferguson filmművész is kiemelte, hogy az elmúlt három év az új stílus robbanásszerű elindulásának időszaka. Ennek egyik nyomós indoka az akkori világválság is, mely főként a luxusipart nem kímélte. A kisfilmek lehetőséget kínáltak a válság áthidalására nemcsak anyagi szempontból, de szellemi kihívásnak is tűntek egy kiszolgáltatott és érzékeny periódusban.

Eközben a fotózásokról és szakmai tevékenységekről készült werkfilmek gyorsan népszerűsödnek az internet segítségével. Olyannyira, hogy hangsúlyt fektetnek ezeknek a kivitelezésére, zenével és effektekkel színesített rövidfilmek engednek közelebb mindenkit a belső körökhöz. Az illúzió legalábbis az, hogy a szakmai elit bepillantást enged hétköznapi szituációkba, mellyel könnyebben szimpátiát nyernek a közönségtől.

Az internet adta lehetőségek, a blogok, online magazinok térhódítása olcsó, de gyors és közvetlen út a közönség eléréséhez. Így a fent említett kisvideókon, werkfilmeken kívül egy, az internetes reklámozásra specifikus marketing művészet jött létre a divatvilágban.

A fashion videók akár művészeti értékek, akár reklám termékek, a legnagyobb brandek azonnal éltek az új kifejezés formájával és mára szinte kötelező jelleggel tartozik a márkák minden kollekciójához egy videó.

A divatvideó nem feltételez szükségszerűen egy hozzá kapcsolódó brandet. Kétségkívül tartalmaznia kell valamely, a divathoz kapcsolódó komponenst, máskülönben nem beszélhetnénk divatvideóról. Madonna videoklipjei óta azonban tudjuk, hogy nem kell fashion videot csinálni ahhoz, hogy tervezőt, márkát népszerűsítsünk vagy stílust alkossunk. Ennek köszönhetően mára a zenei videók legalább annyira meghatározó tartalma a trend, mint a kiindulópont, a zene. Sőt, egyes esetekben egy-egy videoklip jobban koncentrál a stylingra, a vizualitásra. Gondolok itt a zenei és divatvilág aktuális dívájára, Lady Gagára, akinek legutóbbi előadására a new york-i divathéten, Thierry Mugler 2011 őszi/téli divatbemutatójának keretén belül került sor.

Igazán minőségi és úttörő munkának számít a divatvideózás területén a híres divatfotós Nick Knight és munkatársai által alapított Showstudio[1], egy olyan kreatív reklámügynökség, melynek bázisa az internet, témaköre pedig a divat és a szépség. A Showstudio internetes oldalán található kisfilmek változatos tartalmú és terjedelmű videók, melyek különböző kollaborációk eredményei. A munkák mindegyikére jellemző a profi technika, az igényes munka és a művészi érzékenység, olyannyira, hogy a legtöbb esetben a tartalom mögött teljesen eltűnik a reklámszerű kommunikáció.

Külön a fashion témakörhöz kapcsolódó, videókra szakosodott webside a World Fashion Channel[2]. A divatfotókkal, eseményekkel és egyéb információkkal kiegészülő internetes oldal konceptuálisan jól felépített és átlátható, ahol nyomon követhetjük az aktuális kisfilmeket és a brandekhez, szakemberekhez kapcsolódó legfontosabb eseményeket. Az oldal informatív jelleggel tájékoztat, magára kreatív feladatokat azonban nem vállal.

Ezeken kívül természetesen számtalan fóruma van a divatról szóló kisfilmeknek, főként nem szabad elfeledkezni a leglátogatottabb forrásokról: különböző blogokról és közösségi oldalakról.

---

[1] www.showstudio.com

[2] www.wfc.tv

A divatvideókról minden csütörtökre

Tegnap valahogy kezembe került a 2011-ben írt Kreás szakdolgozatom, amiben a divatvideokkal foglalkoztam. Nem csak mint csodaszép, hangulatkeltő divatkisfilmek, hanem, mint új piaci eszköz. Nos arra jutottam, hogy mivel a témával kapcsolatban nincs szakirodalom, talán sokakat érdekelhet a kérdés. Nyilván nem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy az én irományom csigázza fel a kedélyeket, sokkal inkább a kérdéskör lehet érdekes azoknak, akik még szeretnek és tudnak három mondatnál nagyobb kiterjedésű írást olvasni. Szóval ezeknek a kedves olvasóknak a kedvéért (még úgy is, hogy ilyenformán senki nem kért erre:), minden csütörtökön meg fogok osztani egy kis fejezetet a szakdolgozatomból.

Íme a tartalomjegyzék, hogy szabad akaratotokból dönthessetek arról, hogy idekattintotok e csütörtökön! 

Nemzetközi divatházak kisvideói és az első magyar Fashion Video Festival

Téma indoklása

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés

2. Divatházak:

               2.1 Chanel

               2.2 Prada

               2.3 Dior

           

3. Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

               3.1 Indoklás az adott kisvideók kiválasztására és az elemzés szempontjára

               3.2 Chanel video elemzése

               3.3 Prada video elemzése

               3.4 Dior video elemzése

4. A divat és a mozgókép kapcsolata

               4.1 Magyar vonatkozás

5. Az első magyar Fashion Video Festival

               5.1 Létrehozásának körülményei

               5.2 A fesztivál egy szervező illetve egy pályázó szemszögéből

                                         Interjú: Baksa Zsófi és Móró Máté

               5.3 A fesztivál műsora

5.4 Vélemény a fesztiválról

               5.5 Két kiválasztott kisvideo elemzése

                          

5.5.1 Első kisvideo

                                                        FVF kisvideo. Cél, történet, hogyan kapcsolódik a fesztiválhoz?

                           5.5.2 Második kisvideo

                                                       2 versenyvideo: történet, hangulat, képi világ, mondanivaló

6. Véleményezés, összkép

                                           Mi a vizuális irány és a manipuláció? Mi a divat a videozás terén? Hogyan látják                       a divatot ezek a mozgóképek?

,,Megelevenedő divatanyag"

Már a napokban szót ejtettem a divatvideo fesztiválról és most is visszakanyarodnék, hiszen még van ez az a tarsolyomban. Az idei fesztivál november 18-25. között kerül megrendezésre. Mindössze 5 nap maradt a lelkes ambíciózusoknak, hogy POWER POWER POWER témában valami kiemelkedőt alkossanak.

Kedvcsinálónak egy interjú:  az első Fashion Video Festival győztese, Móró Máté osztotta meg tapasztalatait a tavalyi eseményről.

Hogyan definiálnád a fashion videot? Mi különbözteti meg számodra egy művész kisfilmtől?

Számomra a fashion video egy új irány divatanyagok megvalósítására, sokkal több kreatív lehetőséggel, mint az állóképes editorialokban. Annyiban mindenképp különbözik a short filmektől, hogy a fő hangsúly általában a ruha bemutatásán van, illetve a tartalom kapcsolódik az adott tervező ruháihoz. Bár szerintem a fashion video a ,,művész kisfilm” egyik kategóriája, alfaja.

Milyen koncepció alapján építetted fel a kisfilmed?

Az alapötletet Varga Noémi találta ki, aztán közösen felépítettük a videot.

Végleges koncepció a pályázatra benyújtott jelentkezés alapján:

Mint hogy a divatvideó egy relatív új műfaj, magunk részéről inkább egy megelevenedő divatanyagként tekintettük rá, semmint formai illetve technikai módszerre. Elsődleges célunk és koncepciónk ellentétpárok vizuális ábrázolása volt, egy férfi és nő történetébe ágyazva. Mivel azonban ezt a témát elég sokszor feldolgozták már, ezért úgy gondoltuk, hogy az attribútumokat felcseréljük, ezzel többek közt reflektálva arra, ahogy társadalmunkban is fokozatosan átalakulnak és közelítenek egymáshoz a hagyományos női és férfi szerepek. Így választásunk egy rövid hajú, maszkulinabb lányra és egy hosszú hajú femininebb fiúra esett. Ezt a stylingban is igyekeztünk visszaadni, a nőt független, domináns, már-már agresszív összhatást keltő ruhákba öltöztettük, míg a férfi sokkal egyszerűbb, szinte hétköznapi öltözetben van. Az utolsó szettnél ehhez a gondolatmenethez igazodva pedig a fiúra került a tradicionális fehér menyasszonyi maszk, míg a lányra a csadorok világát idéző fekete, ami szintén erős kontrasztban áll kihívó öltözékével. A történeti síkot illetve a helyszínt igyekeztünk minimálisra venni, a studio helyett ami túl steril lett volna végül a budaörsi Kopaszhegyre esett a választásunk. Ezzel hangsúlyozva a megjelenített ellentétet az urbánus ruhák és a természetközeli lokáció között, amely még élesebbé válik a kifeszített videószalagok mesterséges jellege miatt. Emellett a szalagok egyfajta átkötő funkciót is betöltenek(fogyatkozik számuk, illetve textúrájuk hasonlatos a fiú modell hajához). Az ellentétpárok mindenhol átszövik a kepi világot, a lányt füvesebb területeken vettük fel, a fiú sziklahelyszíneihez képest, ezzel némileg visszautalva a hagyományos szimbolikára. Találkozásuk olyan ponton történik, ahol mindkét elem jelen van. A vizualitás mellett másodrangú a történet, bár a koncepciót mindenképp férfi és nő kapcsolatába akartuk belehelyezni, ám igyekeztünk nem túl direct megoldásokat alkalmazni, így a videó záróképe is inkább elbizonytalanítja a nézőt abban, hogy valóban egymásra találtak-e. A témához hűen inkább a ruhákra helyeztük a hangsúlyt, amik így az ellentétek elsődleges médiumaivá váltak.

Milyen komponensekre volt szükség ahhoz, hogy a video a végleges formájában megszülessen?

Mindenképpen egy nagyon jó csapatra, az együttműködésünk nélkül nem készülhetett volna el a video.

Az alapötlet Varga Noémitől származik, ez alapján kezdtünk el dolgozni anyagon. Ő állította össze a stylingot is, Ráday Péter vágta a videot, Nagy Dorottya készítette a modellek sminkjét, a két modell Vajda Lidi és Parisz Arakhnei voltak. Szerintem ez nagy szerepet játszott a video sikerében.

A munka fontos részét képezte az előre tervezés. A forgatást nagyon sok ötletelés ‐ szervezés előzte meg.

Szerinted hol húzódik a határ a professzió és az amatőr munka között?

Ez nagyon nehezen meghatározható és egy kicsit szubjekív is. A profi produktum mindenképp jól szervezett, igényes kivitelezésű. Fontos, hogy minden részlet jól kidolgozott legyen.

Szerintem ha az ember leül és megnéz például egy fashion videot, sok dologból kiderül, hogy milyen minőségű a munka.

Mit gondolsz, tudtál a jövődre vonatkozóan profitálni abból, hogy megnyerted a Fashion Video Fesivalt?

Mindenképpen tudtam, hatalmas élményt jelentett a fesztivál. Rengeteg dolgot tanultam és tapasztaltam. Emellett a fődíj arra inspirált minket, hogy komolyabban elkezdjünk video anyagok megvalósításával foglalkozni. Remélem ez a jövőben is így lesz, és a feszivál díja jó ugródeszkaként szolgál.

Milyen tendenciát látsz a magyar versenyvideok alapján?

Nagyon sok jó anyagot láttam a screeningeken, sok pozitív benyomás ért ezen a területen. Úgy gondolom, az idei fesztiválon még több kiemelkedő munkát láthatunk majd. Szóval abszolút pozitív a véleményem ezzel kapcsolatban.

Hogyan értékeled azokat nemzetközi viszonylatban?

Az igazán jó alkotások megállják a helyüket a külföldi videók között is. Ami sajnos ezen a területen is érezhető, az a videóra szánt pénz hiánya. Kint sokkal több pénzből készülnek ilyen videók, és ez nem egy esetben erősen látszik is. Bár szerintem nem a pénz az elsődleges feltétele egy jó videó elkészítésének.

Így szólt tavaly a FVF

Hamarosan újra Fashion Video Festival, kishazánkban második alkalommal. Gondoltam, kicsit felelevenítem a tavalyi történéseket, hogy az idei rendezvény után legyen perspektíva, honnan és hová tartunk.

A pályázott videok többsége számomra váratlan felfogásban és értelmezésben mutatta meg, hogy mit jelent általuk a divatvideo fogalma. A kisfilmek jelentős része erősen erotikus tartalmat hordozott, azt is durva megvilágításban. Például Richweisz Péter, Innocence is dripping red című munkája, ami engem határozottan sokkolt (nyilván a célja is ez volt), a tetszésemet azonban egyáltalán nem nyerte el. Többnyire az elsötétült hangulatú, éjszakai, szürreális képi világ volt a jellemző. Meg kell jegyezni azonban, hogy az éppen lecsengő tavalyi fashion week több kollekciója is hozta ezt a fajta hangulatot.

Néhány video erősen reflektált a divatvilág ,,betegségeire”, úgy mint az eltorzult testkép, evési zavarok, felszínesség kérdésköre. Szerencsére azért akadtak olyan munkák is, amik nem feltétlen megbotránkoztatni akartak, hanem a gondolatiság és az esztétika (szerencsés esetben a kettő együtt) is helyet kapott az alkotás során. Például Bolla Szilvia és Botos Dániel munkája vagy a nyertes Móró Máté alkotása.  A pályázatoknak egy kis szelete hordozta csak azt, amit én eleve vártam ettől. Olyan mozgóképek, melyek elsősorban érzékeinkre hatnak, ránk bízzák a gondolat és az érzet kialakítását, megtisztelve a nézőt azzal, hogy lehetőséget ad az önálló véleményformálásra, ahelyett, hogy próbálja letömni a torunkon, azt amit láttatni akar. Ez előbbi hozzáállás azonban sokkal inkább a filmművészeti oldalt erősíti. Miközben azok a képek amelyek kezünkbe adják a megoldást, valószínűleg jobban helyt állnának a piaci porondon. Ezzel nem is lenne önmagában probléma, ha az ezt a megközelítést választó kisfilmek valamit reklámoztak volna. A hazai márkák viszont nemigen képviseltették magukat, egy-két esettől eltekintve.

Végeredményben a díjazás is meglepetéseket hozott számomra, ebben azonban helyet adok az igazságnak, hiszen a tetszés szubjektív.

A fesztivál lebonyolításában már több kivetnivalót találhatunk. Az első estén megrendezésre kerülő bizonyos VIP vetítésnek már az est leforgása után termékeny és pozitív visszhangja volt.  Én azonban a fesztivál második napján csatlakoztam, a ,,köznek” szánt vetítésen vettem részt. A múzeum egy vetítő termében az előadókkal együtt kb. 30 ember ült, érdeklődve az új kezdeményezést iránt. Inkább azoban érdeklődött volna, hiszen technika hiányában a 38 versenyvideoból 28 került levetítésre (azok sem maradéktalanul), a maradék tíz kisfilm el sem indult a vetítőn. A program jeletős részét a technikai próbálkozások tették ki, ami azonban nem csak a filmek lejátszását szakította félbe, de elvette az időt a hátralevő előadásoktól is. Ami azért nagyon sajnálatos, mert izgalmas előadók érdekes előadásaira mindössze 5-10 perc maradt. Gondolok itt például Kathryn Ferguson angol rendezőnő és a zsűri elnökének beszámolójára, vagy Kóti Rékára, aki hazánk fiatal fotós generációjának tagja.

Megítélésem szerint a helyszín választás sem volt a legszerencsésebb, ugyanis a második emeleten lévő eldugott terem pont akkora távolságra volt az épületben található hasznos, érdekes és interaktív helyektől (gondolok itt könyvesbolt, büfé, kiállítóterem..), hogy a technikai szünetekben is a látogató tovább ücsörgött a nem túl kényelmes moziszékekben.

A rendezvény másnap este folytatódott és fejeződött be a Merlinben. A finálénak helyet adó szórakozóhely látványos fényeffektusokkal fogadta a látogatókat, majd tovább invitálta a szűkös, füstös és kivitelezésében is puritán terembe, ahol az ismételt levetítésre majd a díjkiosztásra került sor.

A divatvideozás körülményei, mint problémafelvetés jogosnak látszik, hiszen olyan tekintetben, hogy rutin és anyagi körülmények okán van még mit pótolni. Viszont, úgy gondolom, hogy a technikai és egyéb problémák ellenére nagyon hálásak lehetünk annak a közösségnek, aki megteremtette ezt a rendezvényt. Egyenlőre ha kis létszámban is, de van igény az ilyen jellegű rendezvényekre, de elsősorban művészeti vonatkozásban. Biztató tendencia azonban, hogy ha hazai felfogásban is, de a magyar alkotóknak késztetésük van megmutatni magukat, tehetségük pedig előremutató.