Visszatekintés: Prada Tavasz 2010-ben

3.3 Prada video elemzése

            A Prada kisvideok sokaságával rendelkezik különböző kísérletekben. A repertoár korántsem annyira fűzhető fel egy hangulatra, mint például a Chanel esetében. 2008-ban megjelent Trembled Blossoms címen futó animációs kisfilm, ami egy egészen újfajta felfogását képviselte a reklámozásnak. De azóta találkozhattunk már Daria Werboy közreműködésével készült klasszikusabb hangulattal, vagy egészen egyszerű parfümreklámmal is Lara Stone kíséretében. Nem is beszélve a 2009-es L’Eau Ambrée illat képileg szép, bár nem éppen tartalmas reklámjáról.

A tartalmas videók tekintetében egyébként sem bővelkedik a márka, a 2010 őszi/ téli férfiviselet kampányaként készült, First Spring című kisfilm viszont egy gyönyörű kivétel. A kortárs kínai filmrendező, Yang Fudong rendezésében készült kilenc perces kisvideo kétségkívül művészeti alkotás. 

A fekete-fehér film semmilyen tekintetben nem klasszikus. Címe First Spring, ami kínai szempontból szimbólikus értékű, hiszen úgy tartják az év termése a tavaszi kezdéstől függ. A Sanghaiban játszódó történet két szálon halad, amely összeér. Egyrészről két európai férfi álomszerű látogatását meséli el a kínai városban. Másrészt feltűnik egy kínai pár is, akik látszólag Európából tértek haza abba a városba, ahol megállt az idő. Mindkét látogató fél sétája során találkozik helyiekkel, különböző korú és társadalmi rétegű emberekkel, akik szokott dolgaikat végzik az idő lassú folyásában. Az utolsó jelenetekben már egy szobában ülnek és egy asztalnál esznek az utazók. Az egész történet során egy szó sem hangzik el. A kissé tragikus érzést keltő zene alatt a jelenetekben meglepő szürreális képek bontják meg időnként a cselekményt: fekete esernyőkkel az ég felé szálló és a villanypóznákon egyensúlyozó férfiak.

A film a keleti rendezésekre jellemző lassú, hosszú jelenetekkel teletűzdelt. Azonban filmes szempontból nem, viszont vizuális szempontból érdekelt vagyok elemezni a videot. Képileg szemet gyönyörködtető, letisztult munkáról van szó. Stylingban ugyanennyire jellemező az összhang, különösképp, hogy a Prada ruhák a kínai népviselettel olyan nagyszerűen vannak egy képbe emelve, hogy érzékeltetik ugyan a kultúrális különbséget, de mégsem arra fókuszálunk. Ebben nyilván nagy szerepe van annak is, hogy nem színes filmről beszélünk. A monumentális üres és szürke épületek és utcák nyomasztó látványát ellensúlyozzák a részletgazdag, finom jelenetek, amelyek egy-egy ruha és szobabelső elemeire koncentrálnak. Az egész igazán lágy és finom, mégsem mondanám, hogy a Prada kollekció darabjai megragadták volna a figyelmem. Milyen vonatkozásban tölti be így a reklám funkcióját? Nem gondolom, hogy ez a film a nagyközönségnek szánt népszerűsítő kampány lenne. Sokkal inkább ahhoz az értelmiségi szűk réteghez, akik a Prada vásárlóközönségének egy részét képezik, és akiknek a kezdetektől fogva szólt a márka. Az utazó elit. Másik célzott közönség a keleti vásárlók, akik mint tudjuk igen jelentős hányadát alkotják a nagy európai márkák vevőkörének.

Tovább szűkíti a kört, hogy a férfi kollekció reklámozásáról van szó, ami ugyan szintén erős bázisa a márkának, mégis tudjuk egy sokkal kisebb vásárló réteget érint. Szintén lényeges kérdés, hogy a brandnek nem is állt szándékában mindenkihez és minden csatornán eljuttatni az új kampányvideot. Kezdetekben kizárólag a Prada honlapján volt elérhető, online formában.

A Prada szerintem igencsak igyekszik kielégíteni a potenciális vevők minden igényét. Hiszen a triviálisan egyszerű, könnyen eladható reklámok és az egy-egy magas színvonalú kampányvideo között mindenki megtalálhatja, amit magához legközelebb érez. Ugyanakkor fenntartja magáról azt a képet, amely kollekcióira is oly jellemző, ez pedig az állandó kísérletezés és játékosság.