2011. november 25., péntek

Gondolkodó zene

Hetekkel, vagy már talán hónapokkal ezelőtt lettem rajongója a Dürer Kertben Szőke Szabolcs és az Akkezdet Phiai közös munkájának. Igazi zene a fejnek és a léleknek, abból is az a fajta, ami csukott szemmel és élőben a legjobb.
Megelőzve, hogy elkopjon bennem az emlék, tegnap ismét az első sorban ülve hallgattam a zenészeket, elsőként hozzájutva a szavakhoz és dallamokhoz, még mielőtt átlebegett a tömegen. A legutóbbi koncerttől  eltérően a trióhoz Szőke Szabolcs, Relazioni Ektar olasz-magyar zenei műhelyének vendégművészei csatlakoztak a Corvintetőn. 
Az így hét tagú zenész társulat szépen csengő ütő-, pengetős- és fúvós hangszereit, Szőke Művész Úr sajátos, alkalmanként saját készítésű, egzotikus eszközei egészítettek ki, melyek találóan dolgoztak össze Süveg Márk és Závada Péter underground verselésével. A színpadon megszűnt a generációs vagy kultúrális különbség. Ott csak és kizárólag a nagyon élő zene volt, olyan atmoszférát teremtve, hogy a koncert végén csak tovább akartam ülni merengve, mint egy jó film után a moziban.

Szőke Szabolcs

A Relazioni Ektar magyar és olasz művészei

Akkezdet Phiai

2011. november 19., szombat

Mályvacukor

Hetek munkájának köszönhetően hivatalosan is elindultak tumblr és facebook oldalaink Marshmallows Kids néven, amire nagyon büszkék vagyunk :)
Célunk elsősorban egy olyan közös munka, amiben a gyerekek és saját kreativitásunkat kihasználva, designer szemmel értelmezzük a gyerekfotózás műfaját.

Ha már személyes perspektívából írhatok - nyilván némi elfogultsággal-, el kell, hogy áruljam, egyetértek a klisével, miszerint minden kezdet nehéz. Első elgondolásra nem tűnik annyira bonyolultnak a feladat: minden gyerek szép, csak szépen fel kell öltöztetni, a többi pedig adja magát, hiszen a gyerekekről (majdnem) mindenki azt gondolja, hogy nagyon cukik. Nos, ez az elgondolás több ponton hibádzik. Abban persze én továbbra is egyetértek, hogy a gyerekek szépek és cukik, főleg, hogy nagy negatív tapasztalatok híján könnyed egyértelműséggel kezelik a világot. Technikailag azonban már több probléma akad, kezdve a ruhák beszerzésétől, a gyerekek hajlandóságáig, elérkezve egészen addig a pontig, amikor a munkánkat és ezáltal önmagunkat is prezentálni kell. Ezek azok a sarkalatos kérdések, melyekkel nehezen birkóztunk meg az elején és néha előfordul most is. Azonban a rutin, a sikerélmények és a jó hangulatú fotózások újabb és újabb inspirációként szolgálnak.




Anton és Maxim gyerekszobáját enteriőrtervező anyukájuk rendezte be. A gyerekek pedig tökéletesen belakják.

 A két Ármin nem kímélte a hátteret sem:)


A lányokkal volt a legnehezebb dolgunk, hiszen ők pontosan tudják, hogy mi áll jól nekik:)

Janka művésznőről még hallani fogunk!



2011. november 16., szerda

Látogatók

Az íróasztalom bal feslő sarka különös hely. Időként érdekes kis jószágok teszik látogatásukat nálam.







2011. november 12., szombat

Szebb, mint vicces...vagy fordítva

Lernert Engelberts és Sander Plug a kortárs holland művészet sajátos karakterei. Akár projekteket vezényelnek, kisvideókat rendeznek, installációkat készítenek vagy épp plakátot terveznek, a kifinomult északi stílus humorral párosul. A szellemesség és az esztétika effajta találkozása kicsit zavarbaejtő, hiszen a kép, a kompozíció jellemzően annyira szép, hogy először nem jut eszünkbe nevetni. Ettől az indirekt humortól lesz igazán profi.

The Lost & Found Collection

Színház plakát



A holland meleg filmfesztivál plakátja

Selfridges kirakat



A bosszú

2011. november 8., kedd

Szürreális vacsora

Lezajlott a Marije Vogelzang performansz az A38 hajón, illetve lassan két nap telt el azóta, de úgy érzem, ennyi kellett, hogy feldolgozzam a történteket:)
Ahogyan már írtam, az eseményt kellően beharangozták, de arra vonatkozóan, hogy mi várható a program kapcsán, semmilyen információ nem vetített előre. Így aztán kellően meglepődtem, hiszen ha volt is valami elképzelésem, nem hasonlított arra, ami fogadott. Mivel a rendezvényen előzetes regisztrációval lehetett részt venni, név szerint szólították a hajó éttermi részében várakozókat. Egyszerre tíz embert vezettek a zárt ajtós teremhez, ahonnan erőteljes émelyítő, édes illat áradt. Itt annyit megtudtunk, hogy egy roma hölgy vezeti a társalgást, amibe a szituációhoz mérten és kedvünknek megfelelően alkalmazkodjunk, azonban semmit nem muszáj.

A zárt ajtók mögött hófehér enteriőr kis lepedősátrakkal és fehér ruhába öltözött emberek fogadtak,  miközben valaki halkan gitározott. Igen szürreális volt az első benyomás, mintha egy steril buborékban állnánk a zajos város vizén. Az érzésem csak fokozódott, amikor egyesével beültünk a szűk vászonsátrakba, a fejem mellett csüngő erős villanykörte mellett pedig kellett néhány másodperc, mire a látásomat újra visszanyertem. Ekkorra leült a sátram elé valaki, akinek csak a lábát láttam. A cigány származású hölgy kedvesen köszöntött és az általa főzött ételekkel kínált, amit a fehér lepedő egy rövidebb szakasza alatt adagolt nekem falatonként. Miközben a kezéből elfogadtam az almaszeleteket, a hagymáskrumplit, palacsintát és házi kenyeret, mesélt a családjáról és az ételekről, amivel megkínált. Így telt el az a 10-15 perc, amit a sátorban töltöttem, majd egy kísérő kivezetett a teremből és megajándékozott egy cukor illatú fehér lufival.

Az élmények vegyesek, hiszen a földöntúli hangulat és a hölgy kedvessége nagyon jól esett, még akkor is, ha az intimitás nálam nem küszöbölte ki a kínos feszengést, amit végig éreztem. Talán az idő volt kevés, meg persze az sem könnyítette meg a dolgot, hogy nem láttam kivel ülök szemben. Ami nyilván direkt az előítéleteket hivatott tompítani, bár én személy szerint elég empatikus vagyok, így az másképp sem okozott volna problémát.

A másik kérdés, amivel nem igazán tudok mit kezdeni az maga Marije Vogelzang, hiszen abban sem vagyok biztos, hogy ellátogatott kis hazánkba. Valamint a roma kérdés és a holland desgin magyar vonatkozásának összekapcsolásában sem látok összefüggést. Arra viszont választ kaptam, hogy miért eating designról és miért nem food designról beszélünk.
Kérdéseim és némi bizonytalanságom ellenére jó élmény volt az este, azonban megkérdeztem két kedves, designban igen jártas ismerősömet, hogy mi volt a véleményük a rendezvényről. Íme a konklúzió: 

,,Hogy tetszett a performansz? Egyrészt lenyűgözött az enteriőr hangulata, ami körülvett, és az a finom cukor illat, ami a levegőben keringett. Olyan meseszerű volt. Ami az aktivitást illette, szerintem elég nyitottnak kellett lenni ahhoz, hogy az ember hagyja, hogy egy másik idegen ember etesse a kezéből, nekem nagyon furcsa érzés volt. A kezdeményezés kitűnő, már csak egy dolgot sajnálok, hogy élőben nem találkozhattam Marije Vogelzang-gal."

,,Nekem nagy élmény volt! Elsősorban az intimitás miatt. Elfüggönyözve ül velem szemben egy cigány nő, akinek a kezéből eszem és az életéből mesél. Egyben kiszolgáltatott szituáció, amit persze megtagadhatok. De nem tettem, belementem a játékba és nagyon jól esett az őszinteség és a közvetlenség."
Képek forrása: WAMP facebook oldala





2011. november 6., vasárnap

Ki lesz ma terítéken?

Izgatottan várom a ma esti Marije Vogelzang performanszot. Gasztronómia designnal fűszerezve, vagy design gasztronómiával? Mindenesetre a holland eating designer különleges, budapesti előadását kellően beharangozták és a hölgy website-ja (http://www.marijevogelzang.nl) igen tetszetős. A beszámoló nem marad el!



2011. november 4., péntek

Kreatív kirakat

Nap, mint nap számtalan kirakat előtt megyünk el, sokszor azonban fel sem tűnik, milyen precíz munka és sok ötletelés áll egy-egy jól komponált ablak mögött. Rosszabb esetben maga a cégtulajdonos sincs tisztában ennek jelentőségével -bizonyára megvan rá az oka...- és a beporosodott darabok között a naptól kifehéredett papírfecnik is arra ösztökélnek, hogy be ne tett a lábad az üzletbe. Persze a pozitív példa szebben cseng, úgyhogy gyűjtöttem néhányat. A legszebb kirakatokat általában a nagy üzletek, üzletláncok produkálják, többnyire anyagi lehetőségek okán, mindenesetre kreativitással bármelyik bolt hívogató lehet.


















2011. november 2., szerda

TASCHEN

A kiadványok piacán a TASCHEN kiadó könyvei jellemző stílust képviselnek. Benedikt Taschen kölni üzlete képregények árusításából nőtte ki magát, mára pedig több, mint húsz nyelven beszereszhetőek a minőségi, de elérhető árú kötetek, melyek a művészetre és annak ágazataira koncentrálnak. Kizárólag TASCHEN könyveket árusító üzlet nyílt Hollandiában, Németországban, az Egyesült Államokban, Belgiumban, Dániában, Franciaországban és az Egyesült Királyságban, de egyéb könyvekboltok is árusítják termékeiket, többek között hazánkban is.
A brand beharangozott, hamarosan megjelenő újdonsága a Pedro Almodóvar teljes munkásságát bemutató kötet, nemrég pedig A Grimm Testvérek Tündérmeséi mesekönyv került kiadásra.
www.taschen.com oldalon letölthető könyvajánló magazin is formabontó a saját műfajában, a hivatalos honlapon pedig minden lényeges információ megtalálható.

Többek között a 100 kortárs divattervezőt bemutató,
 kétkötetes könyv sem hiányozhat a polcomról


A hamarosan megjelenő Almodóvar gyűjtemény



A hollywoodi üzlet




A Grimm mesekönyv egy oldalpárja






2011. november 1., kedd

Alternatívák Gagára


Nick Knight és Ruth Hogben kollaborációja Lady Gagával a SHOWstudio képviselete alatt. Szépen cseng a négy név, főleg együtt. Nekem ezek a kedvenceim: