Így szólt tavaly a FVF

Hamarosan újra Fashion Video Festival, kishazánkban második alkalommal. Gondoltam, kicsit felelevenítem a tavalyi történéseket, hogy az idei rendezvény után legyen perspektíva, honnan és hová tartunk.

A pályázott videok többsége számomra váratlan felfogásban és értelmezésben mutatta meg, hogy mit jelent általuk a divatvideo fogalma. A kisfilmek jelentős része erősen erotikus tartalmat hordozott, azt is durva megvilágításban. Például Richweisz Péter, Innocence is dripping red című munkája, ami engem határozottan sokkolt (nyilván a célja is ez volt), a tetszésemet azonban egyáltalán nem nyerte el. Többnyire az elsötétült hangulatú, éjszakai, szürreális képi világ volt a jellemző. Meg kell jegyezni azonban, hogy az éppen lecsengő tavalyi fashion week több kollekciója is hozta ezt a fajta hangulatot.

Néhány video erősen reflektált a divatvilág ,,betegségeire”, úgy mint az eltorzult testkép, evési zavarok, felszínesség kérdésköre. Szerencsére azért akadtak olyan munkák is, amik nem feltétlen megbotránkoztatni akartak, hanem a gondolatiság és az esztétika (szerencsés esetben a kettő együtt) is helyet kapott az alkotás során. Például Bolla Szilvia és Botos Dániel munkája vagy a nyertes Móró Máté alkotása.  A pályázatoknak egy kis szelete hordozta csak azt, amit én eleve vártam ettől. Olyan mozgóképek, melyek elsősorban érzékeinkre hatnak, ránk bízzák a gondolat és az érzet kialakítását, megtisztelve a nézőt azzal, hogy lehetőséget ad az önálló véleményformálásra, ahelyett, hogy próbálja letömni a torunkon, azt amit láttatni akar. Ez előbbi hozzáállás azonban sokkal inkább a filmművészeti oldalt erősíti. Miközben azok a képek amelyek kezünkbe adják a megoldást, valószínűleg jobban helyt állnának a piaci porondon. Ezzel nem is lenne önmagában probléma, ha az ezt a megközelítést választó kisfilmek valamit reklámoztak volna. A hazai márkák viszont nemigen képviseltették magukat, egy-két esettől eltekintve.

Végeredményben a díjazás is meglepetéseket hozott számomra, ebben azonban helyet adok az igazságnak, hiszen a tetszés szubjektív.

A fesztivál lebonyolításában már több kivetnivalót találhatunk. Az első estén megrendezésre kerülő bizonyos VIP vetítésnek már az est leforgása után termékeny és pozitív visszhangja volt.  Én azonban a fesztivál második napján csatlakoztam, a ,,köznek” szánt vetítésen vettem részt. A múzeum egy vetítő termében az előadókkal együtt kb. 30 ember ült, érdeklődve az új kezdeményezést iránt. Inkább azoban érdeklődött volna, hiszen technika hiányában a 38 versenyvideoból 28 került levetítésre (azok sem maradéktalanul), a maradék tíz kisfilm el sem indult a vetítőn. A program jeletős részét a technikai próbálkozások tették ki, ami azonban nem csak a filmek lejátszását szakította félbe, de elvette az időt a hátralevő előadásoktól is. Ami azért nagyon sajnálatos, mert izgalmas előadók érdekes előadásaira mindössze 5-10 perc maradt. Gondolok itt például Kathryn Ferguson angol rendezőnő és a zsűri elnökének beszámolójára, vagy Kóti Rékára, aki hazánk fiatal fotós generációjának tagja.

Megítélésem szerint a helyszín választás sem volt a legszerencsésebb, ugyanis a második emeleten lévő eldugott terem pont akkora távolságra volt az épületben található hasznos, érdekes és interaktív helyektől (gondolok itt könyvesbolt, büfé, kiállítóterem..), hogy a technikai szünetekben is a látogató tovább ücsörgött a nem túl kényelmes moziszékekben.

A rendezvény másnap este folytatódott és fejeződött be a Merlinben. A finálénak helyet adó szórakozóhely látványos fényeffektusokkal fogadta a látogatókat, majd tovább invitálta a szűkös, füstös és kivitelezésében is puritán terembe, ahol az ismételt levetítésre majd a díjkiosztásra került sor.

A divatvideozás körülményei, mint problémafelvetés jogosnak látszik, hiszen olyan tekintetben, hogy rutin és anyagi körülmények okán van még mit pótolni. Viszont, úgy gondolom, hogy a technikai és egyéb problémák ellenére nagyon hálásak lehetünk annak a közösségnek, aki megteremtette ezt a rendezvényt. Egyenlőre ha kis létszámban is, de van igény az ilyen jellegű rendezvényekre, de elsősorban művészeti vonatkozásban. Biztató tendencia azonban, hogy ha hazai felfogásban is, de a magyar alkotóknak késztetésük van megmutatni magukat, tehetségük pedig előremutató.