Ráhangolódás a magyar divatvideókra

Ugyan észrevétlenül elszaladt fölöttem a csütörtök és nem töltöttem fel az arra a napra esedékes szakdolgozat fejezetet, de aki látta a KlassDSign új termékeit a KlassDSign Tote Bags-t, az tudja min dolgoztunk az elmúlt héten!

Az elmaradt fejezet pótlására itt a következő részlet, az elmúlt három hét divatvideóinak összegzése és ráhangolódás a dolgozat második felére!

3.5 A három divatvideo

         Szándékosan választottam három nagymultú divatház, de három különböző jellegű reklámfilmet elemzésül. Célom volt vele érzékeltetni, hogy hogyan működnek különböző marketing fogások és hogy ezek mennyire tudatosak, de művésziek is egyben.

A Chanel video, a márka arculatának megfelelően örök darab, soha nem megy ki a divatból. Témája, megközelítése a technikától eltekintve nem számít újnak, nem okoz meglepetést. Mégis pont ez a biztos bázis az, ami miatt ma is letesszük a voksunk a Chanel mellett és ami miatt jól működhet a kisfilm is.

A Pradához tartozó reklámvideo, ennek pontosan az ellentéte. A kortársaknak és egy konkrét rétegnek szánt szűk csatorna. Pont a már bevált márka új ötlete és meglepetése jó kereskedelmi fogás lehet. Ebben az esetben azonban ennél sokkal többről beszélünk. Elsősorban magasszintű művészetről. Ha egy brand viszont ilyen magas művészeti értéket képvisel, újra lehisszük neki, hogy termékei is művészi értékekkel bírnak.

A Dior reklámfilmje viszont az, ami szerintem a legjobb egyensúlyban ötvözi az alkotást a marketinggel. Pörgős, hatásos, emlékezetes. Képviselni az eladni kívánt terméket, ugyanakkor esztétikai értékként és professzionális rövidfilmként is művészeti darab.

4. A divat és a mozgókép kapcsolata magyar vonatkozásban

Adott a hazai divatszakma aktuális állása és adott a hazai filmes ipar. Első nekirugaszkodásra az az általános vélemény, hogy tehetségekben mindkét oldalon bővelkedünk, anyagiakban már kevésbé. Szakterületem révén a divatiparról tudok hitelesebben állást foglalni és úgy gondolom a hazai designerek igen nehéz helyzetben vannak. Nem csak azért, mert nem kapnak megfelelő anyagi támogatást és teret a munkájukhoz, de azért is mert a hazai kultúra és az emberek gondolkodásmódja nem erre van berendezkedve. Amit nem hiányosságnak tekintek, egyszerűen az ország történelme, a volt kommunizmus másfajta értékrendszert és kultúrális szokáskört honosított meg.

Ebben a tekintetben a divatvideozásra visszatérve fontosnak találom leszögezni, hogy a nagy brandeknél említett kisfilmek, videok minden esetben nem kevés költséggel jártak. Ugyanakkor dolgozatom elején a divatvideozást, mint költségkímélő új formát említettem az érvényesülés lehetőségeként. Eközött a két út között keresendő talán a megoldás a költséghatékony, de minőségi munka tekintében.

Én úgy gondolom, hazai kísérletek vannak, de a két szakma még nem találkozott igazán össze akármennyire is ez az új tendencia. Pedig korábbi évekről is vannak ilyen jellegű kísérletek. Hajas Tibor 1976-os Öndivatbemutató című kisfilmjének fő gondolatmenete minden bizonnyal nem az öltözködéskultúrán alapszik, mégis teremt egy asszociációt. Király Tamás divattervező kollaborációi viszont sokkal direktebb módon emelik a divatot egy filmes kontextusba. Korábbi munkái főként werkfilm szerűek, a divatbemutatók, munkálatok és gondolatok fázisait kapcsolja össze zenei aláfestéssel. Legutóbbi kisvideoja, a The Nightmare of the Chanel Costume viszont egy újfajta kísérlet. A közel négy perces video egy fekete ruha transzformációjának mutatja be minden mozzanatát.

Werkfilmek és főleg divatbemutatók dokumentációja a hazai porondon is elérhető, azonban Király Tamáséhoz hasonló, konkrét márkához köthető divatvideok eddig nem voltak jellemzőek. Ami számomra azért is érdekes, mert a lehetőségekhez mérten a hazai divatszakma igyekszik magáról nyomot hagyni. Ehhez azonban úgy gondolom nagyobb aktivitásra és újítási szellemre van szükség, mint azoknak a nemzetközi versenytársaknak, akik helyzetüknél fogva jobban pozícionáltak. A digitális váltás és az internet elterjedése lehetőséget ad erre. Ami fontos is, mivel önmarketing nélkül sajnos (vagy talán sokaknak szerencséjére) lehetetlen versenyképessé tenni bárkit a piacon. Az már alapvető követelménynek számít, hogy minden márkához tartozik legalább két internetes fórum. Egy a  saját webside, egy pedig  valamilyen közösségi oldal. Ezek azok a felületek, amiken a márka első lépésben meghatározza és közvetíti a saját üzenetét, formálhatja saját arculatát, hozzáadhat ahhoz az élményhez, amit magáról alkotni kíván.

Ekkor még nem említettem különböző blogokat és más weboldalakat, amik szintén nagyon fontosak az információ gyors áramlásában, nagy segítséget nyújhatnak egy-egy márka vagy alkotó népszerűsítésében a világ bármely pontján.

A saját weboldalhoz hasonló arculatformáló kommunikáció a kampányfotó is, de ugyanilyen ereje lehetne a kisvideoknak is, ugyanis a divatvideok piaci szerepe mind jobban igazolódni látszik, bár mint új tendencia biztosan tartogat még meglepetéseket. Kérdés azonban, hogy van-e tere egyáltalán egy olyan műfajnak Magyarországon, mely egy stabil divatipart feltételez, illetve mennyire tudja szerepét érvényesíteni ott, ahol a piac korántsem jól működik. 

Ezen igyekezett változtatni valamelyest a 2010. novemberében megrendezett Fashion Video Festival, ami Digital Fashion Week and New Media in Fashion módon definiálta önmagát. A következő fejezetekben a rendezvényről, mint új kezdeményezésről lesz szó. Valamint arról hogyan valósult ez meg az elképzelésekhez és a vártakhoz képest.