Amikor először volt FVF

Ugyan már nem aktuális az első Fashion Video Festival-ról írni, hiszen azóta már a második is lezajlott, DE ha a rendezvény kultikussá és hatalmassá növi ki magát, mint az Oscar-gála és a magyar fashion guruk nemzetközileg is ünnepelt tehetségek lesznek, nos akkor jó lesz majd visszanézni miből lett a cserebogár. 

Egyébként sem lenne etikus a szakdolgozati blokk folyamatosságát csak ezért berekeszteni, hiszen akkor lemarana a cseresznye a tejszínhabról.

FELHÍVOM TOVÁBBÁ A KEDVES OLVASÓK FIGYELMÉT, HOGY BIZONYOS MONDATOK MÚLT IDŐBEN ÉRTENDŐEK, HISZEN A DOLGOZAT 2011-BEN ÍRÓDOTT. AKI ÜGYES, ÚGYIS RÁJÖN.

5. Az első magyar Fashion Video Festival

5.1 Létrehozásának körülményei

A Fashion Video Festival létrejötte elsősorban a két főszervező Baksa Zsófi és Abodi Dóra munkáját dícsérék, de természetesen ennél egy jóval több személyes csapatmunkáról van szó. A teljes listát tekintve: Abodi Dóra divattervező és Baksa Zsófi fashion editor, főszervezők és a FVF tulajdonosai. Kommunikációs ügyek: Sonntag Media (Batta Barnabás). Gazdasági ügyek: Szűrszabó Péter, közgazdász. Image: Colorblind (Misetics Mátyás). Művészettörténész, kurátor: Oltai Kata/ Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum. Interaktív installációk: Kiss Bence Ádám. FVF Brand Assistant: Madarász Ildikó. FVF Official Hair Artist: Barsi Balázs. FVF Official Makeup Artist: Kovalik Natasa. A rendezvény a Galmour magazin neve alatt futott.

Nem sokkal a fesztivál megkezdése előtt lehetett először hallani a közelgő eseményről, onnantól kezdve viszont annyira intenzíven, hogy lehetetlen volt nem találkozni vele valamilyen tömegkommunikációs forráson keresztül.

Nagyon izgalmas és minőségi kezdeményezésnek tűnt, hiszen minden megjelenési felület designban egységes és igényes. Saját közösségi oldalán, a facebookon interaktivitást is biztosított, a fesztivál honlapján pedig az alapvető információk mellett egy kedvcsináló kisvideot láthattunk a stáb tagjairól. A honlapról elérhető a kapcsolódó blog is, ami kezdetekben egyéb érdekességeket is közölt. Azért múlt időben, mert a fesztivál lezajlása óta sajnos nem sok új tartalommal bővült.

A FVF honlapja egy jól átlátható, magyarul és angolul is elérhető webside. Részvételi szándék esetén innen lehetett letölteni a jelentkezési lapot is, de máig pontosan megtudhatjuk a szervezők elérhetőségeit, a támogatókat, a fesztivál által kiadott sajtómegjelenéseket és még hírlevélre is felíratkozhatunk.

A fesztivál előtt meghirdetett pályázatra  amatőrök, profik, szakképzettek és képesítés nélküliek is egyaránt pályázahattak. A megmérettetésre szánt 38 alkotást a fesztivál mindhárom napján bemutatták a közönségnek, akik bár csodálhatták, döntési lehetőséget nem kaptak. A zsűri hazai szakmai személyiségekből (Maroy Krisztina/ a Glamour főszerkesztője, Lakatos Márk stylist, Oltai Kata/ Ludwig Múzeum kurátora, Steiner Kristóf/ újságíró, Zanin Éva/ divatkritikus, Martinkó József/ design- és építész kritikus, Fliglauf Benedek/ filmrendező, Pálos Máté/ Prizma filmmagazin főszerkesztője) illetve három külföldi tagból állt (a zsűri elnöke Kathryn Ferguson/ film- és video rendező, Andreas Waldschuetz és AdiaTrischler/ videofilm rendezők), akiknek döntő szavuk volt a bírásálást illetően. Személy szerint nagyon jó ötletnek tartom a külföldi zsűri bevonását a rendezvénybe, ugyanis így elkerülhetővé váltak az olyan esetleges véleményezések, amelyek személyes érdekeltségűek. Tudjuk ugyanis, hogy a divatszakma a világon mindenhol kötelező ismertségeken és szubjektív megítélésen alapul. Nem kevésbé, sőt inkább fokozottan vonatkozik ez kis országunkra, ahol a  kiélezett versenyhelyzet miatt nagyobb súlya van az állásfoglalásnak valaki/ valami ellen és mellett. Az objektív zsűrizés másik nagy előnye, hogy nem ismerik a pályázók szakmai tudását, iskolázottságát, így nem társíthatnak a pályázói névhez egy túl- vagy alulpozícionált képzetet. Pályázói szemszögből nézve tehát egy korrekt versenyen képviselhették az alkotások alkotójukat.

Ráhangolódás a magyar divatvideókra

Ugyan észrevétlenül elszaladt fölöttem a csütörtök és nem töltöttem fel az arra a napra esedékes szakdolgozat fejezetet, de aki látta a KlassDSign új termékeit a KlassDSign Tote Bags-t, az tudja min dolgoztunk az elmúlt héten!

Az elmaradt fejezet pótlására itt a következő részlet, az elmúlt három hét divatvideóinak összegzése és ráhangolódás a dolgozat második felére!

3.5 A három divatvideo

         Szándékosan választottam három nagymultú divatház, de három különböző jellegű reklámfilmet elemzésül. Célom volt vele érzékeltetni, hogy hogyan működnek különböző marketing fogások és hogy ezek mennyire tudatosak, de művésziek is egyben.

A Chanel video, a márka arculatának megfelelően örök darab, soha nem megy ki a divatból. Témája, megközelítése a technikától eltekintve nem számít újnak, nem okoz meglepetést. Mégis pont ez a biztos bázis az, ami miatt ma is letesszük a voksunk a Chanel mellett és ami miatt jól működhet a kisfilm is.

A Pradához tartozó reklámvideo, ennek pontosan az ellentéte. A kortársaknak és egy konkrét rétegnek szánt szűk csatorna. Pont a már bevált márka új ötlete és meglepetése jó kereskedelmi fogás lehet. Ebben az esetben azonban ennél sokkal többről beszélünk. Elsősorban magasszintű művészetről. Ha egy brand viszont ilyen magas művészeti értéket képvisel, újra lehisszük neki, hogy termékei is művészi értékekkel bírnak.

A Dior reklámfilmje viszont az, ami szerintem a legjobb egyensúlyban ötvözi az alkotást a marketinggel. Pörgős, hatásos, emlékezetes. Képviselni az eladni kívánt terméket, ugyanakkor esztétikai értékként és professzionális rövidfilmként is művészeti darab.

4. A divat és a mozgókép kapcsolata magyar vonatkozásban

Adott a hazai divatszakma aktuális állása és adott a hazai filmes ipar. Első nekirugaszkodásra az az általános vélemény, hogy tehetségekben mindkét oldalon bővelkedünk, anyagiakban már kevésbé. Szakterületem révén a divatiparról tudok hitelesebben állást foglalni és úgy gondolom a hazai designerek igen nehéz helyzetben vannak. Nem csak azért, mert nem kapnak megfelelő anyagi támogatást és teret a munkájukhoz, de azért is mert a hazai kultúra és az emberek gondolkodásmódja nem erre van berendezkedve. Amit nem hiányosságnak tekintek, egyszerűen az ország történelme, a volt kommunizmus másfajta értékrendszert és kultúrális szokáskört honosított meg.

Ebben a tekintetben a divatvideozásra visszatérve fontosnak találom leszögezni, hogy a nagy brandeknél említett kisfilmek, videok minden esetben nem kevés költséggel jártak. Ugyanakkor dolgozatom elején a divatvideozást, mint költségkímélő új formát említettem az érvényesülés lehetőségeként. Eközött a két út között keresendő talán a megoldás a költséghatékony, de minőségi munka tekintében.

Én úgy gondolom, hazai kísérletek vannak, de a két szakma még nem találkozott igazán össze akármennyire is ez az új tendencia. Pedig korábbi évekről is vannak ilyen jellegű kísérletek. Hajas Tibor 1976-os Öndivatbemutató című kisfilmjének fő gondolatmenete minden bizonnyal nem az öltözködéskultúrán alapszik, mégis teremt egy asszociációt. Király Tamás divattervező kollaborációi viszont sokkal direktebb módon emelik a divatot egy filmes kontextusba. Korábbi munkái főként werkfilm szerűek, a divatbemutatók, munkálatok és gondolatok fázisait kapcsolja össze zenei aláfestéssel. Legutóbbi kisvideoja, a The Nightmare of the Chanel Costume viszont egy újfajta kísérlet. A közel négy perces video egy fekete ruha transzformációjának mutatja be minden mozzanatát.

Werkfilmek és főleg divatbemutatók dokumentációja a hazai porondon is elérhető, azonban Király Tamáséhoz hasonló, konkrét márkához köthető divatvideok eddig nem voltak jellemzőek. Ami számomra azért is érdekes, mert a lehetőségekhez mérten a hazai divatszakma igyekszik magáról nyomot hagyni. Ehhez azonban úgy gondolom nagyobb aktivitásra és újítási szellemre van szükség, mint azoknak a nemzetközi versenytársaknak, akik helyzetüknél fogva jobban pozícionáltak. A digitális váltás és az internet elterjedése lehetőséget ad erre. Ami fontos is, mivel önmarketing nélkül sajnos (vagy talán sokaknak szerencséjére) lehetetlen versenyképessé tenni bárkit a piacon. Az már alapvető követelménynek számít, hogy minden márkához tartozik legalább két internetes fórum. Egy a  saját webside, egy pedig  valamilyen közösségi oldal. Ezek azok a felületek, amiken a márka első lépésben meghatározza és közvetíti a saját üzenetét, formálhatja saját arculatát, hozzáadhat ahhoz az élményhez, amit magáról alkotni kíván.

Ekkor még nem említettem különböző blogokat és más weboldalakat, amik szintén nagyon fontosak az információ gyors áramlásában, nagy segítséget nyújhatnak egy-egy márka vagy alkotó népszerűsítésében a világ bármely pontján.

A saját weboldalhoz hasonló arculatformáló kommunikáció a kampányfotó is, de ugyanilyen ereje lehetne a kisvideoknak is, ugyanis a divatvideok piaci szerepe mind jobban igazolódni látszik, bár mint új tendencia biztosan tartogat még meglepetéseket. Kérdés azonban, hogy van-e tere egyáltalán egy olyan műfajnak Magyarországon, mely egy stabil divatipart feltételez, illetve mennyire tudja szerepét érvényesíteni ott, ahol a piac korántsem jól működik. 

Ezen igyekezett változtatni valamelyest a 2010. novemberében megrendezett Fashion Video Festival, ami Digital Fashion Week and New Media in Fashion módon definiálta önmagát. A következő fejezetekben a rendezvényről, mint új kezdeményezésről lesz szó. Valamint arról hogyan valósult ez meg az elképzelésekhez és a vártakhoz képest.

Cukormázas boldogság Sofia Coppola rendezésében

Ismét szakdolgozat csütörtök, Prada után egy kis Dior, annak is az egyik legfinomabb illata a Miss Dior Cherie. A Sofia Coppola rendezte kisfilm és elemzés a folytatásban.

3.4 Dior video elemzése

            Az elegáns nőiesség szimbóluma a Dior. A márka kampányainak szerepői is mindig egyfajta nőtípust személyesítenek meg. Az egyszereplős reklámok a nőre fókuszálnak, akit megcélozni kívánnak és a kifejezés minden eszközével a stílusjegyeire igyekeznek kihegyezni a kampányokat. A Dior házat képviselte már Monica Belucci, Charlize Theron vagy Eva Green, akik szintén a filmszakma elismert nőikonjai.

A Dior háztól választott reklám szereplője ugyan nem filmes érdekeltségű, hanem a fehéroroszországi származású modell Maryna Linchuk. A Miss Dior Chérie, a divatház 2009-ben kiadott parfümjéhez azonban Sofia Coppola rendezett reklámfilmet.

A kevesebb mint egy perces video a fiatal lány egy párizsi napjának részleteit mutatja be különösebb összefüggés vagy történet nélkül. A Szajna partról az édességes boltban, egy ruhapróbán, a parkban, egy hotelszobában, Párizs kis utcáin találjuk magunkat gyors váltásokban, aminek ritmusához jól passzol a játékos zene: Moi Je Joue, Brigitte Bardot hangjával. A parfümhöz hasonlatos rózsaszín színvilág jellemző az egész képvilágra. A meseszerű idillben többször feltűnik az illatos üvegcse, alkalmanként az enteriőrbe beépítve. Ha ez nem lenne elég illatos virágok, színes, édes sütemények és szálló lufik teljesítik ki a harmóniát, miután egy csók is elcsattan. A video végén pedig egy maroknyi luftballonnal emelkedik a lány Párizs fölé, miközben rózsaszín szalagokból betűket formálva jelenik meg az új illat neve. Ez a kép egyébként a parfümhöz kapcsolódó egyik reklámfotó is, egy dekoratívabb Dior ruhával kombinálva.

Részleteire felboncolva szembetűnően soknak tűnik ez a boldog egyensúly, mégis én úgy gondolom egy nagyon hatásos, de egyben szeretnivaló reklámról van szó. Megteremti a hangulatot, az illúziót egy olyan korosztálynak, ami az illathoz passzol. Fiatalos, lendületes, játékos. Ezzel viszont egy új közönséget céloz meg, mivel a Dior korábbi kampányaival egy érett, de szenvedélyes nőtípushoz szólt.

A reklám belekóstol a divatkollekció egyes darabjaiba. A hagyományos szabású, Christian Dior féle konszolidált vonalat képviselő rózsaszín ruha a reklám központi darabja, ami illik a lány karakteréhez. A ruhapróbás képkockánál azonban feltűnik egy ennél sokkal lélegzetelállítóbb darab, egy pink estélyi, ami kizökkent minket abból az érzésből, hogy a nőalak bájos, de túl gyermeki.

A cukormázas képeknek azonban pont annyi időt szántak, hogy belopják magukat a gondolatunkba, megszeressük, de nem csömörölünk meg a látványtól.

Kinek ne lenne kedvére az az életérzés, amit a video közvetít és amit ettől kezdve az illathoz kapcsolunk. Nyári szabadság, fiatalos felhőtlen gondtalanság a luxussal karöltve.

A Miss Dior Cherie illat új arca Natalie Portman, aki ugyan még nagyobb népszerűséget hozhat az új parfümnek, én mégsem tudom összhangba hozni azzal a karakterrel és életstílussal, amit a 2009-es reklámfilmben látunk.

Visszatekintés: Prada Tavasz 2010-ben

3.3 Prada video elemzése

            A Prada kisvideok sokaságával rendelkezik különböző kísérletekben. A repertoár korántsem annyira fűzhető fel egy hangulatra, mint például a Chanel esetében. 2008-ban megjelent Trembled Blossoms címen futó animációs kisfilm, ami egy egészen újfajta felfogását képviselte a reklámozásnak. De azóta találkozhattunk már Daria Werboy közreműködésével készült klasszikusabb hangulattal, vagy egészen egyszerű parfümreklámmal is Lara Stone kíséretében. Nem is beszélve a 2009-es L’Eau Ambrée illat képileg szép, bár nem éppen tartalmas reklámjáról.

A tartalmas videók tekintetében egyébként sem bővelkedik a márka, a 2010 őszi/ téli férfiviselet kampányaként készült, First Spring című kisfilm viszont egy gyönyörű kivétel. A kortárs kínai filmrendező, Yang Fudong rendezésében készült kilenc perces kisvideo kétségkívül művészeti alkotás. 

A fekete-fehér film semmilyen tekintetben nem klasszikus. Címe First Spring, ami kínai szempontból szimbólikus értékű, hiszen úgy tartják az év termése a tavaszi kezdéstől függ. A Sanghaiban játszódó történet két szálon halad, amely összeér. Egyrészről két európai férfi álomszerű látogatását meséli el a kínai városban. Másrészt feltűnik egy kínai pár is, akik látszólag Európából tértek haza abba a városba, ahol megállt az idő. Mindkét látogató fél sétája során találkozik helyiekkel, különböző korú és társadalmi rétegű emberekkel, akik szokott dolgaikat végzik az idő lassú folyásában. Az utolsó jelenetekben már egy szobában ülnek és egy asztalnál esznek az utazók. Az egész történet során egy szó sem hangzik el. A kissé tragikus érzést keltő zene alatt a jelenetekben meglepő szürreális képek bontják meg időnként a cselekményt: fekete esernyőkkel az ég felé szálló és a villanypóznákon egyensúlyozó férfiak.

A film a keleti rendezésekre jellemző lassú, hosszú jelenetekkel teletűzdelt. Azonban filmes szempontból nem, viszont vizuális szempontból érdekelt vagyok elemezni a videot. Képileg szemet gyönyörködtető, letisztult munkáról van szó. Stylingban ugyanennyire jellemező az összhang, különösképp, hogy a Prada ruhák a kínai népviselettel olyan nagyszerűen vannak egy képbe emelve, hogy érzékeltetik ugyan a kultúrális különbséget, de mégsem arra fókuszálunk. Ebben nyilván nagy szerepe van annak is, hogy nem színes filmről beszélünk. A monumentális üres és szürke épületek és utcák nyomasztó látványát ellensúlyozzák a részletgazdag, finom jelenetek, amelyek egy-egy ruha és szobabelső elemeire koncentrálnak. Az egész igazán lágy és finom, mégsem mondanám, hogy a Prada kollekció darabjai megragadták volna a figyelmem. Milyen vonatkozásban tölti be így a reklám funkcióját? Nem gondolom, hogy ez a film a nagyközönségnek szánt népszerűsítő kampány lenne. Sokkal inkább ahhoz az értelmiségi szűk réteghez, akik a Prada vásárlóközönségének egy részét képezik, és akiknek a kezdetektől fogva szólt a márka. Az utazó elit. Másik célzott közönség a keleti vásárlók, akik mint tudjuk igen jelentős hányadát alkotják a nagy európai márkák vevőkörének.

Tovább szűkíti a kört, hogy a férfi kollekció reklámozásáról van szó, ami ugyan szintén erős bázisa a márkának, mégis tudjuk egy sokkal kisebb vásárló réteget érint. Szintén lényeges kérdés, hogy a brandnek nem is állt szándékában mindenkihez és minden csatornán eljuttatni az új kampányvideot. Kezdetekben kizárólag a Prada honlapján volt elérhető, online formában.

A Prada szerintem igencsak igyekszik kielégíteni a potenciális vevők minden igényét. Hiszen a triviálisan egyszerű, könnyen eladható reklámok és az egy-egy magas színvonalú kampányvideo között mindenki megtalálhatja, amit magához legközelebb érez. Ugyanakkor fenntartja magáról azt a képet, amely kollekcióira is oly jellemző, ez pedig az állandó kísérletezés és játékosság.

The Night Train

Megint eltelt egy hét, újra csütörtök. Egy kis nosztalgia mára, ezúttal a Chanel híres, 2009-ben Audrey Tautou-val készített Éjszakai vonat című divatvideójárül olvashattok, jövőhéten pedig a Prada First Pring című rendhagyó kisfilmjével várlak titeket!

3.2 Chanel video elemzése

            A Chanel divatház a kezdetek óta jelen van a filmes szakmában és valamilyen formában mindig kapcsolódik ahhoz. Világhírű illatának, a Chanel No. 5-nak arcai is mindig olyan neves színésznők voltak, mint Marilyn Monroe, Catherine Deneuve, Nicole Kidman, Keira Knightly, Audrey Tautou, hogy csak néhányat említsek.

Én is egy, a híres  parfümhöz kapcsolódó videot választottam elemzésem tárgyanak. Egyrészről azt hiszem a márkához tartozó kisfilmek legtöbbje a parfümhöz kötődik. Valószínűleg ok-okozati viszonyban áll ez azzal, hogy -állíthatom talán- a Chanel No.5 a világ legismertebb és legkeresettebb illata. Másrészről pedig példásan egy olyan munkáról van szó, melyben a filmes szakma egyéniségei nélkül nem jöhetett volna létre egy ilyen profi alkotás.

A 2009. május 5-én debütáló Chanel reklámfilm főszereplőjére Audrey Tautou mellett döntöttek. A francia színésznőre nem véletlen esett a választás, hiszen nem sokkal azelőtt mutatták be Coco Chanel életéről szóló filmet, melynek főszereplője úgyszint Audrey volt. Ilyen tekintetben talán, úgy is felfoghatjuk, mint marketing fogást.

Szintén a filmes szakmából ismert a francia rendező, Jean Pierre Jeunet, aki nem első ízben dolgozott együtt a színésznővel.

Három hetes munka eredményeképp született meg a ,,Train de Nuit” az Éjszakai vonat című alkotás. A kisfilm hosszabb verziója közel két és fél perces, a rövidebb pedig egy egy perces változat.

Chanel No.5 Audrey Tautou-val

Audrey felugrik a párizsi pályaudvarról éppen kigördülő Orient Expressre, így indul a történet. Első benyomásra egy régi korok hangulatát idéző, klasszikus történet várható. A színésznő letisztult bordó blúza, magas derekú, A-vonalú szürke szoknyája és a régi filmeket idéző, elengedhetetlen kalauz sípszó erre enged következtetni. A könnyed nyári reggelből gyors váltással már a kora este hangulatába kerülünk, abba a vagonba, ahol a történet folytatódik. A szerelmi szálat előrevetítő férfi megjelenik. Mindkét szereplő öltözete letisztult eleganciát képvisel. A férfi egész teste fedett, míg a színésznő ruhája a váll, dekoltázs, nyak részét teljesen meztelenül hagyva utal az illatra. A képkockák során egyre egyértelműbb az az arany ragyogású színtónus, mely azt az érzetet kelti, mintha a parfüm fátyolán kersztül látnánk. Ez az érzés a történet végéig fennmarad, különösen az éjszakai jelenetek tekintetében. A színek és a testkommunikáció nagyon erősen érzékelteti a parfüm jelenlétét. Legdirektebb, de talán a legszebb jelenete a filmnek, amikor a hálóba bevilágító hold fénye a parfümös üveg nagyított árnyát a falra veti. A férfi és a nő találkozása is illúzió szerű. Romantikus, de be nem teljesülő.

A video harmadik, és egyben utolsó periódusa Isztambulban játszódik. Festői szépségű képek váltják egymást. A kezdő szakaszhoz hasonlóan kicsit élénkebb, de természetes színekkel és fényekkel. A történet visszaér a kiinduló pontjára, egy pályaudvarra, ahol a szerelmi szál beteljesül. Az utolsó képkockán Audrey Tautou klasszikus szabású, fekete ruhájában olvad bele a Chanel emblémába.

   

A kisfilm remekül felépített és kivitelezett. A kiindulópont, az utazás és a szerelmi szál elvéthetetlen és mondhatni egyszerű fogás, hiszen könnyen értelmezhető és kezelhető, mindenkire vonatkozik. A video bravúrja szerintem az alkotás technikájában nyilvánul meg. A képek tisztasága, a fény effektusok, a kamera állások kölcsönöznek egy olyan egyedi hangulatot, ami vonzza a tekintetet. Minél többször és alaposabban néztem meg a videot, annál több apró tökéletes részletre lettem figyelmes. Képi világban egy nagyon összehangolt munkáról van szó. Ilyen értelemben művészi (talán filmművészi) alkotásról beszélünk. Másik megközelítésből viszont ugyanannyira reklámfogásról is. Időtartamához képest egy elég nagy költségvetésű munka, ami meg kell, hogy térüljön. A márkanév már eleve feltételezi a figyelmet, de nem lehet véletlen, hogy egy híres színésznő és egy ismert rendező is helyet kapott a munkában. Minél több az ilyen stabil pont, annál biztosabbak lehetünk a reklám sikerében.

A video tökéletesen átadja azt az életérzést, mellyel a potenciális vásárlók azonosulhatnak. Luxus elegancia és kifinomult ízlés. Ezzel meg is határozta azt a vásárló közönséget, akihez szólni kíván.

Azt gondolom a Chanel divatház eszméjében hű maradt a kezdetekhez, Karl Lagerfeld és csapata pedig olyan kombinációját alkalmazza az üzletnek és a művészetnek, ami tökéletesen működik.

Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

Ragyogó napsütés és a tavasz illata a levegőben. Kávé mellé, nyitott ablaknál folytatódik az olvasgatós, gondolkodós csütörtök a divatvideók kapcsán.

3.Divatházak kisvideói, reklámfilmjei

3.1 Indoklás az adott kisvideók kiválasztására és az elemzés szempontjára

Az előző fejezetben kitértem arra, hogy miért a három nagy divatházra esett a választásom, ebben a fejezetben pedig a brandekhez tartozó kisvideókról lesz szó.

A mára hatalmas presztizzsel bíró divatházak jól bevált módszerei a kampányfotók, illetve a különböző magazinokban megjelent divatanyagok. Ezen azonban túllépni látszik a divatvideó, mely összetett élményvilágot biztosít, így könnyebben és hatásossabban közvetíti a vásárlói felé a márka arculatát. A potenciális vásárló egy olyan többszörös élményhez jut a kisfilm által, mellyel ha azonosulni tud, részévé szeretne válni. Ha pedig meg is veszi a brand termékét, úgy érzi hozzájutott egy életstílushoz, életérzéshez, amelyre vágyott.

Részlet a Chanel No.5 parfüm Audrey Tautouval forgatott kisfilmjéből, amiről a jövőheti fejezetben szó lesz

Néhány gondolat azonban szükséges ahhoz, hogy tisztázzam miképpen is kapcsolódik a filmművészet a divathoz. A filmművészet nem csak művészeti céllal működik, a kezdetek óta kereskedelmi cikké lett. Mára hatalmas iparágnak minősül, mely köré órási marketing és piac épül. Kezdetben a filmgyártásnak lett piaca, mely összekapcsolódott az eladással, vetítéssel és az ezek köré alakult ipari és szórakoztató intézményekkel. A gyakorlott filmgyártók gyorsan túlléptek a film azon funkcióján, hogy szórakoztat és informál. Mindemelett hipnotikus hatással is bír, mivel az emberek nagyobb része vizuális úton rögzíti az információk többségét. Ezáltal komoly utat törhettek a filmfogyasztók gondolataiba. Ennek egy nagyon érdekes pszichológiai kérdéskörét lehetne megjelölni, hogy a nagy alkotók a filmiparban hogyan is formálták az emberek tudatát, alakítottak ki stílusokat, teremtettek szubkultúrákat. Az én dolgozatom következő része azonban azt taglalja, hogy a film, mint művészeti iparág, hogyan folyt össze a divatművészettel és a piaccal karöltve hogyan hat a fogyasztói társadalomra.

Mondhatjuk, hogy az egyes filmes eseményekkel egybekötött gálák filmek vonatkozása nem jelentősebb, mint egyéb vonatkozásai, például a filmcsillagok ún. ,,vörösszőnyeges” öltözéke. A film és a divat kezdetektől fogva meghatározzák egymást. A legjelentősebb filmalkotásoknak mindig legalább akkora a trendteremtő szerepe, mint a gondolatformáló ereje. Ez pedig az jelenti, hogy a társadalom majdhogy minden rétege érdekelt általa, ugyanis aki a film tartalmi erejében hisz, nem kerülheti el, hogy a képi világ vizuálissan is megérintse. Azok viszont, akik a látványért, a hatásért néznek filmeket, meg kell, hogy bírkozzanak a több-kevesebb mondandóval is. Ebből a közvetítő eszközből az első igazi profitot a reklámfilmek csinálták, bár ebben a műfajban az öltözködéskultúra nem bír mindig kitüntetett jelentőséggel. A film és a divat érdekes szimbiózisát a divatvideók használják ki legerőteljesebben.

Mint tudjuk a kollekciók látványosabb részei a ruhák, mégis a bevételek nagyobb része a kiegészítőkből származik. Ennek megfelelően a divatvideok nagyobb része is a márkához tartozó kellékekről, kozmetikai szerekről szól.

A divatvideok többsége egy életérzést közvetít, nyilván célja az adott brandhez tartozó gondolati és érzelmi asszociációkat erősíteni a célközönség számára. Ha azonban tudatos ezeknek az asszociációknak a kialakítása, akkor reklám alapú fashion videokrol kell beszélnünk. A reklám alapú divatvideózás sajátossága viszont, hogy az üzenet minden esetben látványában olyan művészien van csomagolva, hogy a befogadó számára előbb tűnik művészeti alkotásnak, mint kódolt kampánynak. Könnyelmű lenne azonban azt gondolni, hogy a teljesség igényével készült videok alapja ne a modern kampánytervezés lenne. Már csak azért is, mert a kampányok a társadalmi szintű érvényesülés formái és tervezett koncepció a bázisuk. A modern kampánytervezés három kérdéskörön alapul: 1. Ki vagy? (ebben az estben ki/mi a márka), 2. Milyen a közönség? 3.) Mire pályázol? Az alábbi kérdéseket részben megválaszoltnak tekintem az előző fejezet által, így a következő fashion videok elemzésének szempontjai: az adott kollekció vagy kiegészítő, a videó styling, történet, hangulat-képvilág és az előbbi kérdések teljesülése.

Alternatívák Gagára

Nick Knight és Ruth Hogben kollaborációja Lady Gagával a SHOWstudio képviselete alatt. Szépen cseng a négy név, főleg együtt. Nekem ezek a kedvenceim: 

,,Megelevenedő divatanyag"

Már a napokban szót ejtettem a divatvideo fesztiválról és most is visszakanyarodnék, hiszen még van ez az a tarsolyomban. Az idei fesztivál november 18-25. között kerül megrendezésre. Mindössze 5 nap maradt a lelkes ambíciózusoknak, hogy POWER POWER POWER témában valami kiemelkedőt alkossanak.

Kedvcsinálónak egy interjú:  az első Fashion Video Festival győztese, Móró Máté osztotta meg tapasztalatait a tavalyi eseményről.

Hogyan definiálnád a fashion videot? Mi különbözteti meg számodra egy művész kisfilmtől?

Számomra a fashion video egy új irány divatanyagok megvalósítására, sokkal több kreatív lehetőséggel, mint az állóképes editorialokban. Annyiban mindenképp különbözik a short filmektől, hogy a fő hangsúly általában a ruha bemutatásán van, illetve a tartalom kapcsolódik az adott tervező ruháihoz. Bár szerintem a fashion video a ,,művész kisfilm” egyik kategóriája, alfaja.

Milyen koncepció alapján építetted fel a kisfilmed?

Az alapötletet Varga Noémi találta ki, aztán közösen felépítettük a videot.

Végleges koncepció a pályázatra benyújtott jelentkezés alapján:

Mint hogy a divatvideó egy relatív új műfaj, magunk részéről inkább egy megelevenedő divatanyagként tekintettük rá, semmint formai illetve technikai módszerre. Elsődleges célunk és koncepciónk ellentétpárok vizuális ábrázolása volt, egy férfi és nő történetébe ágyazva. Mivel azonban ezt a témát elég sokszor feldolgozták már, ezért úgy gondoltuk, hogy az attribútumokat felcseréljük, ezzel többek közt reflektálva arra, ahogy társadalmunkban is fokozatosan átalakulnak és közelítenek egymáshoz a hagyományos női és férfi szerepek. Így választásunk egy rövid hajú, maszkulinabb lányra és egy hosszú hajú femininebb fiúra esett. Ezt a stylingban is igyekeztünk visszaadni, a nőt független, domináns, már-már agresszív összhatást keltő ruhákba öltöztettük, míg a férfi sokkal egyszerűbb, szinte hétköznapi öltözetben van. Az utolsó szettnél ehhez a gondolatmenethez igazodva pedig a fiúra került a tradicionális fehér menyasszonyi maszk, míg a lányra a csadorok világát idéző fekete, ami szintén erős kontrasztban áll kihívó öltözékével. A történeti síkot illetve a helyszínt igyekeztünk minimálisra venni, a studio helyett ami túl steril lett volna végül a budaörsi Kopaszhegyre esett a választásunk. Ezzel hangsúlyozva a megjelenített ellentétet az urbánus ruhák és a természetközeli lokáció között, amely még élesebbé válik a kifeszített videószalagok mesterséges jellege miatt. Emellett a szalagok egyfajta átkötő funkciót is betöltenek(fogyatkozik számuk, illetve textúrájuk hasonlatos a fiú modell hajához). Az ellentétpárok mindenhol átszövik a kepi világot, a lányt füvesebb területeken vettük fel, a fiú sziklahelyszíneihez képest, ezzel némileg visszautalva a hagyományos szimbolikára. Találkozásuk olyan ponton történik, ahol mindkét elem jelen van. A vizualitás mellett másodrangú a történet, bár a koncepciót mindenképp férfi és nő kapcsolatába akartuk belehelyezni, ám igyekeztünk nem túl direct megoldásokat alkalmazni, így a videó záróképe is inkább elbizonytalanítja a nézőt abban, hogy valóban egymásra találtak-e. A témához hűen inkább a ruhákra helyeztük a hangsúlyt, amik így az ellentétek elsődleges médiumaivá váltak.

Milyen komponensekre volt szükség ahhoz, hogy a video a végleges formájában megszülessen?

Mindenképpen egy nagyon jó csapatra, az együttműködésünk nélkül nem készülhetett volna el a video.

Az alapötlet Varga Noémitől származik, ez alapján kezdtünk el dolgozni anyagon. Ő állította össze a stylingot is, Ráday Péter vágta a videot, Nagy Dorottya készítette a modellek sminkjét, a két modell Vajda Lidi és Parisz Arakhnei voltak. Szerintem ez nagy szerepet játszott a video sikerében.

A munka fontos részét képezte az előre tervezés. A forgatást nagyon sok ötletelés ‐ szervezés előzte meg.

Szerinted hol húzódik a határ a professzió és az amatőr munka között?

Ez nagyon nehezen meghatározható és egy kicsit szubjekív is. A profi produktum mindenképp jól szervezett, igényes kivitelezésű. Fontos, hogy minden részlet jól kidolgozott legyen.

Szerintem ha az ember leül és megnéz például egy fashion videot, sok dologból kiderül, hogy milyen minőségű a munka.

Mit gondolsz, tudtál a jövődre vonatkozóan profitálni abból, hogy megnyerted a Fashion Video Fesivalt?

Mindenképpen tudtam, hatalmas élményt jelentett a fesztivál. Rengeteg dolgot tanultam és tapasztaltam. Emellett a fődíj arra inspirált minket, hogy komolyabban elkezdjünk video anyagok megvalósításával foglalkozni. Remélem ez a jövőben is így lesz, és a feszivál díja jó ugródeszkaként szolgál.

Milyen tendenciát látsz a magyar versenyvideok alapján?

Nagyon sok jó anyagot láttam a screeningeken, sok pozitív benyomás ért ezen a területen. Úgy gondolom, az idei fesztiválon még több kiemelkedő munkát láthatunk majd. Szóval abszolút pozitív a véleményem ezzel kapcsolatban.

Hogyan értékeled azokat nemzetközi viszonylatban?

Az igazán jó alkotások megállják a helyüket a külföldi videók között is. Ami sajnos ezen a területen is érezhető, az a videóra szánt pénz hiánya. Kint sokkal több pénzből készülnek ilyen videók, és ez nem egy esetben erősen látszik is. Bár szerintem nem a pénz az elsődleges feltétele egy jó videó elkészítésének.

Így szólt tavaly a FVF

Hamarosan újra Fashion Video Festival, kishazánkban második alkalommal. Gondoltam, kicsit felelevenítem a tavalyi történéseket, hogy az idei rendezvény után legyen perspektíva, honnan és hová tartunk.

A pályázott videok többsége számomra váratlan felfogásban és értelmezésben mutatta meg, hogy mit jelent általuk a divatvideo fogalma. A kisfilmek jelentős része erősen erotikus tartalmat hordozott, azt is durva megvilágításban. Például Richweisz Péter, Innocence is dripping red című munkája, ami engem határozottan sokkolt (nyilván a célja is ez volt), a tetszésemet azonban egyáltalán nem nyerte el. Többnyire az elsötétült hangulatú, éjszakai, szürreális képi világ volt a jellemző. Meg kell jegyezni azonban, hogy az éppen lecsengő tavalyi fashion week több kollekciója is hozta ezt a fajta hangulatot.

Néhány video erősen reflektált a divatvilág ,,betegségeire”, úgy mint az eltorzult testkép, evési zavarok, felszínesség kérdésköre. Szerencsére azért akadtak olyan munkák is, amik nem feltétlen megbotránkoztatni akartak, hanem a gondolatiság és az esztétika (szerencsés esetben a kettő együtt) is helyet kapott az alkotás során. Például Bolla Szilvia és Botos Dániel munkája vagy a nyertes Móró Máté alkotása.  A pályázatoknak egy kis szelete hordozta csak azt, amit én eleve vártam ettől. Olyan mozgóképek, melyek elsősorban érzékeinkre hatnak, ránk bízzák a gondolat és az érzet kialakítását, megtisztelve a nézőt azzal, hogy lehetőséget ad az önálló véleményformálásra, ahelyett, hogy próbálja letömni a torunkon, azt amit láttatni akar. Ez előbbi hozzáállás azonban sokkal inkább a filmművészeti oldalt erősíti. Miközben azok a képek amelyek kezünkbe adják a megoldást, valószínűleg jobban helyt állnának a piaci porondon. Ezzel nem is lenne önmagában probléma, ha az ezt a megközelítést választó kisfilmek valamit reklámoztak volna. A hazai márkák viszont nemigen képviseltették magukat, egy-két esettől eltekintve.

Végeredményben a díjazás is meglepetéseket hozott számomra, ebben azonban helyet adok az igazságnak, hiszen a tetszés szubjektív.

A fesztivál lebonyolításában már több kivetnivalót találhatunk. Az első estén megrendezésre kerülő bizonyos VIP vetítésnek már az est leforgása után termékeny és pozitív visszhangja volt.  Én azonban a fesztivál második napján csatlakoztam, a ,,köznek” szánt vetítésen vettem részt. A múzeum egy vetítő termében az előadókkal együtt kb. 30 ember ült, érdeklődve az új kezdeményezést iránt. Inkább azoban érdeklődött volna, hiszen technika hiányában a 38 versenyvideoból 28 került levetítésre (azok sem maradéktalanul), a maradék tíz kisfilm el sem indult a vetítőn. A program jeletős részét a technikai próbálkozások tették ki, ami azonban nem csak a filmek lejátszását szakította félbe, de elvette az időt a hátralevő előadásoktól is. Ami azért nagyon sajnálatos, mert izgalmas előadók érdekes előadásaira mindössze 5-10 perc maradt. Gondolok itt például Kathryn Ferguson angol rendezőnő és a zsűri elnökének beszámolójára, vagy Kóti Rékára, aki hazánk fiatal fotós generációjának tagja.

Megítélésem szerint a helyszín választás sem volt a legszerencsésebb, ugyanis a második emeleten lévő eldugott terem pont akkora távolságra volt az épületben található hasznos, érdekes és interaktív helyektől (gondolok itt könyvesbolt, büfé, kiállítóterem..), hogy a technikai szünetekben is a látogató tovább ücsörgött a nem túl kényelmes moziszékekben.

A rendezvény másnap este folytatódott és fejeződött be a Merlinben. A finálénak helyet adó szórakozóhely látványos fényeffektusokkal fogadta a látogatókat, majd tovább invitálta a szűkös, füstös és kivitelezésében is puritán terembe, ahol az ismételt levetítésre majd a díjkiosztásra került sor.

A divatvideozás körülményei, mint problémafelvetés jogosnak látszik, hiszen olyan tekintetben, hogy rutin és anyagi körülmények okán van még mit pótolni. Viszont, úgy gondolom, hogy a technikai és egyéb problémák ellenére nagyon hálásak lehetünk annak a közösségnek, aki megteremtette ezt a rendezvényt. Egyenlőre ha kis létszámban is, de van igény az ilyen jellegű rendezvényekre, de elsősorban művészeti vonatkozásban. Biztató tendencia azonban, hogy ha hazai felfogásban is, de a magyar alkotóknak késztetésük van megmutatni magukat, tehetségük pedig előremutató.