Az annyira várt hétvégi fotózás sajnos részünkről elmaradt, mivel Pécsre menet autóbalesetet szenvedtünk. Én nagyon szerencsés vagyok, hogy a súlyos balesetet könnyebb sérülésekkel megúsztam és nagyon remélem, hogy kedves fotós kollégám mihamarabb lábra áll!
A kedves közönséget nem sokkolnám a balesetről készült képekkel és videokkal, sem pedig azokkal az egyébként leírhatatlan érzésékkel és emlékekkel, amikor ráébredsz az élet egyszerűségére és esetlegességére. Ehelyett megosztanék egy első nekifutásra klisészerű, de számomra új értelmet nyert gondolatokat tartalmazó fotót.
Vonjunk párhuzamot, olyan dolgok között, amik között egyébként nincs. Persze kerek e világon minden mindennel összefügg, olyannyira, hogy közgazdászokból divatkritikusok lesznek, állatidomárokból fényképészek, apa pici lányából pedig kretív direktor, de miért is ne, hiszen Beethoven is süket volt. Manapság úgyis annyira liberálisak vagyunk, egyenlőek, nyitottak és elfogadóak, hogy még az analfabétizmus és a szakértelem között sem teszünk különbséget, mert az diszkrimináció. Az alkotáshoz, a divathoz vagy a kortárs művészethez pedig amúgy sem kell atomfizikus végzettség, mivel mindenki számára nyitott az önkifejezés eszköze.
Nos, ha eddig nem lett volna elég nyilvánvaló, némi iróniával csengtek az előző sorok. Az utóbbi hónapokban, ugyanis többször lyukadtam ki ennél a témánál, amikor olyan emberekkel beszélgettem, akik igazán értenek ahhoz, amit csinálnak. Kedves ékszerész barátnőm szerint a 21. század problémája, a sok légből kapott klisé, amik mára szállóigévé váltak, mint pl. ,,Bármire képes vagy, ha igazán akarod".
Megfelelő egyéb meggyőződés hiányában pedig az emberek mélyen magukévá teszik a frázisokat és legjobb belátásuk szerint cselekszenek, más véleménye amúgy sem számít, hiszen az öntudatosság a másik nagy fegyverünk.
A divatvideókról szóló szakdolgozatom is külön fejzetet szentelt az amatőr, kézikamerás felvételek művészi szférában való létjogosultsága kérdéskörének. A diplomavédés során, pedig olyan szakmájukban elismert emberek, mint Rózsavölgyi Adél, Schön Edina vagy Tóth Ali osztoztak a problémán, hogy az online médiának köszönehetően a ,hozzá-nem-értők' állandó megnyilvánulása torzítja a helyes értékítéletet.
Mindezek tükrében javaslom, hogy tanuld ki jól, azt amit szeretsz, akkor hitelesebb leszel. Az egodat pedig ne engedd elhatalmasodni, mert röhelyesen néz ki, ha nagyobb az arcod, mint a tehetséged.
A nevekkel teletűzdelt fröcsögő ítélkezést továbbra sem teszem magamévá, bízom az olvasóközönség kreativitásában és jóindulatában, aminek tükrében az arra érdemes dolgok jobban érdeklik őket!
A napokban a
felhozatalt böngésztem az egyik nagy könyvesboltban, sőt megnéztem a
sikerlistás könyveket is. Ritkán teszek ilyet. Sajnos vagy nem sajnos, van
egyfajta kultúrsznob oldalam, ami helyből elutasítja a bestseller könyveket
(természetesen tisztelet a kivételnek). Persze nem vagyok irodalmár, csak
szeretem a SZÉPirodalmat, vagy legalább is az okosat. Szóval miközben ekképp
jártam el, megint megállapítottam, hogy még mindig nem keltik fel az
érdeklődésemet, sem tartalmukkal, sem pedig küllemükkel. Tovább nézelődtem,
hátha találok valami logikai összefüggést a témákat illetően vagy legalább
egy-két szép borítót. Ami megragadt bennem, hogy feltűnően sok könyv
foglalkozik a kreatív emberek és a kreativitás kérdéskörével, ami talán azzal a
nagy hullámmal kapcsolódik össze, ami a designt is próbálja természetes
résztvevőként integrálni hétköznapjainkba és remélhetőleg mihamarabb a
könyvespolcokra is. Biztatásképp gyűjtöttem néhány magyar kiadású könyvet, amit
a borítója miatt legalább egyszer leemelek a könyvesboltban.
