A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: London. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 21., szombat

Az alkotás színterei

Az érdekelt, hogy vajon nagy (és kis) művészek, milyen környezetben dolgoznak. Milyen feltételek és körülmények szükségesek a munkák megszületéséhez. 

Előttem persze mindig azok a képek derengenek ilyenkor, amikor Picasso zsúfolt műtermében koncentrál. Nyilván nem vagyok egy Picasso, sőt alapvetően elég gyorsan elég nagy rendetlenséget vagyok képes csinálni magam körül, de ha dolgozom, akkor a fejemben lévő káosznak üres fizikai tér kell, olyannyira, hogy mikor a diplomamunkámat készítettem, az összes könyv kikerült a szobámból a nappaliba, mert úgy éreztem, hogy a bennük lévő túl sok mondat zavarja az összpontosítást.

Az eredeti terv tehát alkotó folyamatok színterének felkeresése lett volna a világhálón, ehelyett találtam egy cikket 2012 HSBC Prize for Photography díjas Leonora Hamill, milániói és londoni székhelyű fotográfussal, aki miközben a világot járta fotókat készített művészek (művészek nélküli) studiójáról. Nos, ha a kezdetek kezdetén üres is volt a műhely, az alkotás folyamata mindig káosszal jár. Az Art in Progress című projekt néhány fotója a folytatásban. 

Bombay

Havanna

Santiniketan

Krakkó

Párizs

Baroda

Varsó

Carrara

Varsó

Hanoi

Krakkó

Varsó

Havanna

Krakkó

Saigon

2012. február 18., szombat

A Central Saint Martins diákjai a londoni fashion weeken

Február 17-én hivatalosan is megkezdődött a 2012-2013-as őszi/téli fashion week női kollekcióinak bemutatása Londonban, amiről számtalan fórumon olvashattok. A legszerencsésebbek a helyszínről közvetítenek, úgyhogy információban nem lesz hiány. 
A már jól ismert tervezők mellett azonban az ifjú tehetségek is megjelenési lehetőséget kapnak, ezek közül is egy külön eseményen mutatkozhatnak be a Central Saint Martins MA-s diákjai közül néhányan. A tét igen nagy, hiszen olyan tervezők indultak el ezen az úton, mint Stella McCartney, Alexander McQueen vagy Christopher Kane.

Összeszedtem a híres londoni divatiskola üdvöskéinek az általam legizgalmasabbnak vagy legszebbnek vélt darabjait. Hogy tetszik?

Petra Metzger a neve alapján magyar is lehetne, de tudtommal nem az. Expresszív kollekcióján láthatólag mély nyomott hagyott a Hussein Chalayan-nál szerzett tapasztalat.

Ugyan a női kollekciók ideje van, a St. Martins diákjainak itt van lehetősége bemutatni a férfikollekciók darabjait is. Craig Green cipekedő fiúit olyan szép színekbe öltöztette, hogy le sem bírom venni róluk a szemem.



Személyes kedvenceim Erna Einarsdóttir ruhái. Letisztult, minőségi darabok, amikről nehéz elhinni, hogy egy kezdő designer munkái.Univerzum és galaxis két dimenzióban.

 Erna Einarsdóttir

 Erna Einarsdóttir

 Hiroko Nakajima

Jessie Hands

 Anna Thorbjornsen

Kenji Kawasumi férfikollekciója biztosan sokaknál kiveri a biztosítékot. Valószínűleg a modelleknél is, hiszen igen keservet arcot vágnak. Ennek ellenére a szín-, forma-, és anyag használat megérdemli  a nagy tapsot (ha egy lányon látom).

Kenji Kawasumi

Luke Brooks elsőként vonultathatta fel kreációit és igen nagy sikert aratott, nem véletlen. A technikájában és ötleteiben igen változatos kollekció nem feledkezett meg a közelgő londoni olimpiáról sem.

Luke Brooks

Luke Brooks

 Sabina Bryntesson-t valószínűleg megihlette a KKK viselet.

Timur Kim

 YifangWan

Yong Kyun Shin

Yulia Kondranina

2012. január 30., hétfő

Anna Trevelyan, az extravagáns stylist

Annak ellenére, hogy hétfő van derűsen látom a világot :) Először is ma jelent meg első cikkem a KlassDSign keretein belül, amiben a tehetséges és általam nagyon szeretett Németh Emese ékszereit mutatom be.
Ezen felül pedig egy olyan stylist munkáival készültem a mai napra, akinek vizuális világa egyételműen tükrözi, hogy az extravagancia, a szárnyaló képzelet és a komoly munka tökéletes kombinációt alkot.

Annak, aki eddig nem ismerte Anna Trevelyant!

Anna Trevelyan és a szintén stylist Sam Voltage

A londoni stylist olyan magazinoknak dolgozik, mint a Tush, Dazed & Confused (UK, Japan), Dansk, Nylon, Rebel, hogy csak néhányat említsek, valamint olyan hírességeket öltöztet, mint Lady Gaga vagy Jessie J. Nem csoda, hogy a divatvilág üdvöskéje és partikirálynője kitüntetett figyelmet kap, hiszen szürreális és alternatív stílusjegyek teszik jellegzetessé megjelenését és munkáit is.


Egyik kedvencem a Bullet magazinban megjelent editorial


A durva és a lágy anyagok együttes használatától, valamint a részletgazdag, ötletes megoldásoktól lesz vagány, de okos a styling




A stylist az Untitled magazin fashion directora is


Anna képei a punkos stílusa ellenére sokszor vallási témákra utalnak

Topshop magazin







2011. október 31., hétfő

Posztmodernizmus Londonban

London számos nevezetessége közül a Victoria & Albert Museum, abba a kategóriába tartozik, ami ugyan turistacsalogató, ám tényleges kultúrális értékkel bír. Nem is akármilyennel, hiszen a 19.század közepén épült, Victoria királynőről és férjéről elnevezett intézmény a világ egyik legnagyobb állandó gyűjteményét foglalja magába (mindig ingyenesen látogatható!) , ami periódusonként ideiglenes kiállításokkal bővül. A világ minden tájáról megtekinthető iparművészeti alkotások közül, személyes kedvencem az ékszergyűjtemény, de csodaszép öltözékek, bútorok, szobrok, fotók, kerámiák, üvegalkotások stb. kísérnek végig az épületen. A londoni miliőnek hűen azonban, a múzeum állandó mozgásban van, hiszen az elmúlt korok tárlatait ügyesen ötvözi kortárs művészetekkel és kreatív, interaktív megmozdulásokkal, mindezt a legmodernebb technikák segítségével.

Most is egy ilyennel rukkolt elő a szervezőbizottság, hogy Postmodern, Style and Subversion 1970-1990 címen, a művészet és design történetének egyik legvitatottabb időszakát mutassa be. A kiállítást számos esemény kíséri: előadások a posztmodern építészetről és filmművészetről, az olasz divatfőváros, Milánó szerepéről, beszélgetés a posztmodern megannyi jelentéséről és persze a kor divatja is külön hangsúlyt kapott a repertoárban. Annak ellenére, hogy a 20.század végének művészete számomra nem a legkedvesebb a kultúratörténetben, mindenkinek csak ajánlani tudom a kiállítást, ugyanis nagyon izgalmas és jól szervezett tárlatnak tűnik.
Akik nem akarnak lemaradni, katt ide: http://www.vam.ac.uk/